Az egyes földrészeken elért eredményeket összegző sorozat negyedik részében Amerika másik fele kerül sorra. Észak-amerikai futam már a világbajnokság kezdeti éveiben is volt, bár az Indianapolis 500 az eltérő mezőnye miatt mindig is a versenynaptár kakukktojásának számított (1960-ig, utána már nem számították a világbajnokságba). 1959-től aztán "rendes" nagydíjat is rendeztek az USA-ban, később csatlakozott Mexikó és Kanada is (a címadással igyekeztem elkerülni az előbbi hovatartozásáról szóló vitákat, hogy észak-e vagy közép, földrajzilag amúgy is egybetartozik).  Később hol ez, hol az kimaradt közülük (miközben az USA időnként nem csak egy futamot rendezhetett), de az utóbbi években ismét a mind a három országba ellátogat a mezőny.
A pontozás követi az adott szezon pontrendszerét, a konstruktőrök értékelésébe az Indianapolis 500-ak nem számítanak. 1978-ig minden futamon az adott autóval legjobb helyezést elérő versenyző számít, 1979-től összeadódnak a pontok. Az évszám után zárójelben a futamok száma.

A sorozat további részei: 1. Ausztrália 2. Afrika 3. Dél-Amerika 5. Ázsia 6. Európa

1950 (1): 1. Parsons (USA, Kurtis Kraft - Offenhauser) 9 pont 2. B. Holland (USA, Deidt-Offenhauser) 6 pont 3. M. Rose (USA, Deidt-Offenhauser) 4 pont

1951 (1): 1. Wallard (USA, Kurtis Kraft - Offenhauser) 9 pont 2. Nazaruk (USA, Kurtis Kraft - Offenhauser) 6 pont 3. Linden (USA, Sherman-Offenhauser) 3 pont (megjegyzés: a harmadik helyezést versenyzőcserével érték el, a pontokat felezték, így a negyedik helyezett Linden több pontot kapott a harmadik helyezetteknél)

1952 (1): 1. Ruttman (USA, Kuzma-Offenhauser) 8 pont 2. Rathmann (USA, Kurtis Kraft - Offenhauser) 6 pont 3. Hanks (USA, Kurtis Kraft - Offenhauser) 4 pont

1953 (1): 1. Vukovich (USA, Kurtis Kraft - Offenhauser) 9 pont 2. Cross (USA, Kurtis Kraft - Offenhauser) 6 pont 3. Hanks (USA, Kurtis Kraft - Offenhauser) és D. Carter (USA, Kurtis Kraft - Offenhauser) 2-2 pont (megjegyzés: a futamon több versenyzőcsere is volt, a harmadik és a negyedik helyen is. A két harmadik a felezés miatt annyi pontot szerzett, mint az ötödik, a helyezésük miatt soroltam őket előbbre).

1954 (1): 1. Vukovich (USA, Kurtis Kraft - Offenhauser) 8 pont 2. Bryan (USA, Kuzma-Offenhauser) 6 pont 3. McGrath (USA, Kurtis Kraft - Offenhauser) 5 pont

1955 (1): 1. Sweikert (USA, Kurtis Kraft - Offenhauser) 8 pont 2. J. Davies (USA, Kurtis Kraft - Offenhauser) 4 pont 3. Bettenhausen (USA) és P. Russo (USA, Kurtis Kraft - Offenhauser) 3-3 pont (megjegyzés: a második helyezést versenyzőcserével érték el, a felezett pontok miatt a harmadik helyezett Davies több pontot kapott. A helyezés miatt a két harmadik helyezettet az ugyancsak hárompontos negyedik helyezett elé soroltam.)

1956 (1): 1. Flaherty (USA, Watson-Offenhauser) 8 pont 2. Hanks (USA, Kurtis Kraft - Offenhauser) 6 pont 3. Freeland (USA, Phillips-Offenhauser) 4 pont

1957 (1): 1. Hanks (USA, Epperly-Offenhauser) 8 pont 2. Rathmann (USA, Epperly-Offenhauser) 7 pont 3. Bryan (USA, Kuzma-Offenhauser) 4 pont

1958 (1): 1. Bryan (USA, Epperly-Offenhauser) 8 pont 2. Amick (USA, Epperly-Offenhauser) 6 pont 3. Boyd (USA, Kurtis Kraft - Offenhauser) 4 pont (megjegyzés: a futam negyedik helyezettje futotta a leggyorsabb kört, így az akkori pontozás miatt szintén 4 pontot szerzett, a futamhelyezésessel döntöttem köztük. Ebben az évben már értékelték a konstruktőröket, de az Indianapolis 500 nem számított bele.)

1959 (2/1): 1. Ward (USA, Watson-Offenhauser) és McLaren (NZ, Cooper-Climax) 8-8 pont 3. Trintignant (F, Cooper-Climax) 7 pont; konstruktőr: Cooper-Climax 8 pont (megjegyzés: Ward az Indianapolis 500-on túl indult az USA GP-n is, de nem ért el helyezést, így nem döntöttem közte és McLaren között. Trintignant a leggyorsabb kör révén szerzett több pontot, mint az Indianapolis 500 második helyezettje. A konstruktőrök értékelésébe az Indianapolis 500 nem számított, így ott csak az USA GP-t vettem figyelembe.)

1960 (2/1): 1. Rathmann (USA, Watson-Offenhauser) és Moss (GB, Lotus-Climax) 8-8 pont 3. Ward (USA, Watson-Offenhauser) és Ireland (GB, Lotus-Climax) 6-6 pont; konstruktőr: Lotus-Climax 8 pont (megjegyzés: a két futam első és második helyezettje nem vett részt a másikon, így nem döntöttem egyik esetben sem köztük. A konstruktőrök értékelésébe az Indianapolis 500 nem számított, így ott csak az USA GP-t vettem figyelembe.)

1961 (1): 1. Ireland (GB, Lotus-Climax) 9 pont 2. Gurney (USA, Porsche) 6 pont 3. Brooks (GB, BRM-Climax) 4 pont; konstruktőr: Lotus-Climax 8 pont

1962 (1): 1. Clark (GB, Lotus-Climax) 9 pont 2. G. Hill (GB, BRM) 6 pont 3. McLaren (NZ, Cooper-Climax) 4 pont; konstruktőr: Lotus-Climax 9 pont

1963 (2): 1. Clark (GB, Lotus-Climax) 13 pont 2. G. Hill (GB, BRM) 12 pont 3. Ginther (USA, BRM) 10 pont; konstruktőr: BRM és Lotus-Climax 13-13 pont (megjegyzés: a két csapat egyaránt egy-egy győzelmet és harmadik helyet számíthatott a konstruktőri értékelésbe a két futamról, így nem döntöttem köztük)

1964 (2): 1. Surtees (GB, Ferrari) 12 pont 2. G. Hill (GB, BRM) 9 pont 3. Gurney (USA, Brabham-Climax) 9 pont; konstruktőr: Ferrari 12 pont (megjegyzés: Hill és Gurney egyaránt egy-egy győzelemmel szereztek 9 pontot, azzal döntöttem köztük, hogy Hill a másik futamon célba ért, Gurney kiesett)

1965 (2): 1. Gurney (USA, Brabham-Climax) 12 pont 2. Ginther (USA, Honda) 9 pont 3. G. Hill (GB, BRM) 9 pont; konstruktőr: Brabham-Climax 12 pont (megjegyzés: Ginther és Hill egyaránt egy-egy győzelemmel szereztek 9 pontot, azzal döntöttem köztük, hogy Ginther a másik futamon célba ért, Hill kiesett)

1966 (2): 1. Surtees (GB, Cooper-Maserati) 13 pont 2. Clark (GB, Lotus-BRM) 9 pont 3. Rindt (A, Cooper-Maserati) és J. Brabham (AUS, Brabham-Repco) 6-6 pont; konstruktőr: Cooper-Maserati 15 pont (megjegyzés: Rindt és Brabham egyaránt egy-egy második helyezéssel szereztek 6 pontot, a másik futamon kiestek, így nem döntöttem köztük)

1967 (3): 1. Clark (GB, Lotus-Ford) 18 pont 2. J. Brabham (AUS, Brabham-Repco) 17 pont 3. Hulme (NZ, Brabham-Repco) 14 pont; konstruktőr: Lotus-Ford 21 pont

1968 (3): 1. G. Hill (GB, Lotus-Ford) 18 pont 2. McLaren (NZ, McLaren-Ford) 13 pont 3. Stewart (GB, Matra-Ford) 10 pont; konstruktőr: McLaren-Ford és Lotus-Ford 18-18 pont (megjegyzés: a McLaren és a Lotus pontszáma egyaránt egy-egy győzelemből, második és negyedik helyezésből állt össze, így nem döntöttem köztük)

1969 (3): 1. Ickx (B, Brabham-Ford) 15 pont 2. Rindt (A, Lotus-Ford) 13 pont 3. J. Brabham (AUS, Brabham-Ford) 13 pont; konstruktőr: Brabham-Ford 21 pont (megjegyzés: Rindt és Brabham között a futamgyőzelem döntött előbbi javára)

1970 (3): 1. Ickx (B, Ferrari) 21 pont 2. Regazzoni (CH, Ferrari) 12 pont 3. P. Rodríguez (MEX, BRM) 10 pont; konstruktőr: Ferrari 21 pont

1971 (2): 1. Stewart (GB, Tyrrell-Ford) 11 pont 2. Cevert (F, Tyrrell-Ford) 10 pont 3. Peterson (S, March-Ford) 10 pont; konstruktőr: Tyrrell-Ford 18 pont (megjegyzés: Cevert és Peterson között a futamgyőzelem döntött előbbi javára)

1972 (2): 1. Stewart (GB, Tyrrell-Ford) 18 pont 2. Hulme (NZ, McLaren-Ford) 8 pont 3. Revson (USA, McLaren-Ford) 6 pont; konstruktőr: Tyrrell-Ford 18 pont (megjegyzés: Revson és Cevert egyaránt egy-egy második hellyel szereztek 6 pontot a két futamon, kettejük között azzal döntöttem, hogy Revson a másik futamon célba ért, Cevert kiesett)

1973 (2): 1. Revson (USA, McLaren-Ford) 11 pont 2. Peterson (S, Lotus-Ford) 9 pont 3. E. Fittipaldi (BR, Lotus-Ford) 7 pont; konstruktőr: Lotus-Ford 15 pont

1974 (2): 1. E. Fittipaldi (BR, McLaren-Ford) 12 pont 2. Reutemann (RA, Brabham-Ford) 9 pont 3. Hunt (GB, Hesketh-Ford) 7 pont; McLaren-Ford 12 pont

1975 (1): 1. Lauda (A, Ferrari) 9 pont 2. E. Fittipaldi (BR, McLaren-Ford) 6 pont 3. Massa (D, McLaren-Ford) 4 pont; konstruktőr: Ferrari 9 pont

1976 (3): 1. Hunt (GB, McLaren-Ford) 18 pont 2. Regazzoni (CH, Ferrari) 10 pont 3. Lauda (A, Ferrari) 10 pont; konstruktőr: McLaren-Ford 20 pont (megjegyzés: Regazzoni, Lauda és Depailler egyaránt 10-10 pontot szereztek a három futamon. Regazzoni javára döntött a futamgyőzelem, Lauda és Depailler egyaránt egy-egy második és harmadik helyezést értek el, Lauda javára az döntött, hogy a harmadik futamon célba ért, Depailler kiesett)

1977 (3): 1. J. Scheckter (ZA, Wolf-Ford) 17 pont 2. Ma. Andretti (USA, Lotus-Ford) 15 pont 3. Hunt (GB, McLaren-Ford) 9 pont; konstruktőr: Wolf-Ford 17 pont (megjegyzés: Hunt, Lauda és Depailler egyaránt 9-9 pontot szerzett az észak-amerikai nagydíjakon, a futamgyőzelem döntött Hunt javára)

1978 (3): 1. Reutemann (RA, Ferrari) 22 pont 2. J. Scheckter (ZA, Wolf-Ford) 10 pont 3. G. Villeneuve (CDN, Ferrari) 9 pont; konstruktőr: Ferrari 27 pont

1979 (3): 1. G. Villeneuve (CDN, Ferrari) 24 pont 2. Jones (AUS, Williams-Ford) 13 pont 3. J. Scheckter (ZA, Ferrari) 9 pont; konstruktőr: Ferrari 33 pont

1980 (3): 1. Jones (AUS, Williams-Ford) 18 pont 2. Reutemann (RA, Williams-Ford) 12 pont 3. Piquet (BR, Brabham-Ford) 9 pont; konstruktőr: Williams-Ford 30 pont (megjegyzés: Piquet és Pironi egyaránt 9-9 pontot szerzett a három versenyen, a futamgyőzelem döntött Piquet javára)

1981 (3): 1. Jones (AUS, Williams-Ford) 18 pont 2. Laffite (F, Ligier-Matra) 10 pont 3. Piquet (BR, Brabham-Ford) 8 pont; konstruktőr: Williams-Ford 24 pont

1982 (4): 1. Watson (GB, McLaren-Ford) 20 pont 2. Alboreto (I, Tyrrell-Ford) 12 pont 3. K. Rosberg (FIN, Williams-Ford) 11 pont; konstruktőr: McLaren-Ford 29 pont

1983 (3): 1. Watson (GB, McLaren-Ford) 14 pont 2. Arnoux (F, Ferrari) 13 pont 3. Alboreto (I, Tyrrell-Ford) 9 pont; konstruktőr: McLaren-Ford 20 pont (megjegyzés: a három futamon Alboreto és Keke Rosberg egyaránt 9-9 pontot szerzett, a futamgyőzelem döntött Alboreto javára)

1984 (3): 1. Piquet (BR, Brabham-BMW) 18 pont 2. de Angelis (I, Lotus-Renault) 13 pont 3. K. Rosberg (FIN, Williams-Honda) 9 pont; konstruktőr: Brabham-BMW 22 pont

1985 (2): 1. Alboreto (I, Ferrari) 13 pont 2. K. Rosberg (FIN, Williams-Honda) 12 pont 3. Johansson (S, Ferrari) 12 pont; konstruktőr: Ferrari 25 pont (megjegyzés: Rosberg és Johansson között a futamgyőzelem döntött előbbi javára)

1986 (3): 1. Prost (F, McLaren-TAG) 16 pont 2. A. Senna (BR, Lotus-Renault) 15 pont 3. Mansell (GB, Williams-Honda) 13 pont; konstruktőr: Williams-Honda 20 pont

1987 (2): 1. Piquet (BR, Williams-Honda) 12 pont 2. Mansell (GB, Williams-Honda) 11 pont 3. A. Senna (BR, Lotus-Honda) 9 pont; konstruktőr: Williams-Honda 23 pont

1988 (3): 1. A. Senna (BR, McLaren-Honda) 24 pont 2. Prost (F, McLaren-Honda) 21 pont 3. Boutsen (B, Benetton-Ford) 12 pont; konstruktőr: McLaren-Honda 45 pont

1989 (3): 1. Patrese (I, Williams-Renault) 18 pont 2. 2. Prost (F, McLaren-Honda) 11 pont 3. Boutsen (B, Williams-Renault) 10 pont; konstruktőr: Williams-Renault 28 pont

1990 (3): 1. A. Senna (BR, McLaren-Honda) 18 pont 2. Prost (F, Ferrari) 11 pont 3. Mansell (GB, Ferrari) 10 pont; konstruktőr: McLaren-Honda 25 pont (megjegyzés: a három futamon Mansell és Piquet egyaránt 10-10 pontot szerzett, a helyezések döntöttek Mansell javára)

1991 (3):  1. A. Senna (BR, McLaren-Honda), Piquet (BR, Benetton-Ford), Patrese (I, Williams-Renault) 14-14 pont; konstruktőr: Williams-Renault 21 pont (megjegyzés: a három versenyző mérlege a három futamon egyaránt egy-egy győzelem, harmadik helyezés és kiesés, így nem döntöttem el a hármas holtversenyt)

1992 (2): 1. Berger (A, McLaren-Honda) 13 pont 2. Mansell (GB, Williams-Renault) 10 pont 3. M. Schumacher (D, Benetton-Ford) 10 pont; konstruktőr: Williams-Renault 16 pont (megjegyzés: Mansell és Schumacher között előbbi futamgyőzelme döntött)

1993 (1): 1. Prost (F, Williams-Renault) 10 pont 2. M. Schumacher (D, Benetton-Ford) 6 pont 3. D. Hill (GB, Williams-Renault) 4 pont; konstruktőr: Williams-Renault 14 pont

1994 (1): 1. M. Schumacher (D, Benetton-Ford) 10 pont 2. D. Hill (GB, Williams-Renault) 6 pont 3. Alesi (F, Ferrari) 4 pont; konstruktőr: Benetton-Ford 11 pont

1995 (1): 1. Alesi (F, Ferrari) 10 pont 2. Barrichello (BR, Jordan-Peugeot) 6 pont 3. Irvine (GB, Jordan-Peugeot) 4 pont; konstruktőr: Ferrari 10 pont (megjegyzés: a Ferrari és a Jordan között a futamgyőzelem döntött)

1996 (1): 1. D. Hill (GB, Williams-Renault) 10 pont 2. J. Villeneuve (CDN, Williams-Renault) 6 pont 3. Alesi (F, Benetton-Renault) 4 pont; konstruktőr: Williams-Renault 16 pont 

1997 (1): 1. M. Schumacher (D, Ferrari) 10 pont 2. Alesi (F, Benetton-Renault) 6 pont 3. Fisichella (I, Jordan-Peugeot) 4 pont; konstruktőr: Ferrari 10 pont

1998 (1): 1. M. Schumacher (D, Ferrari) 10 pont 2. Fisichella (I, Benetton-Playlife) 6 pont 3. 3. Irvine (GB, Ferrari) 4 pont; konstruktőr: Ferrari 14 pont

1999 (1): 1. Häkkinen (FIN, McLaren-Mercedes) 10 pont 2. Fisichella (I, Benetton-Playlife) 6 pont 3. 3. Irvine (GB, Ferrari) 4 pont; konstruktőr: McLaren-Mercedes 10 pont

2000 (2): 1. M. Schumacher (D, Ferrari) 20 pont 2. Barrichello (BR, Ferrari) 12 pont 3. Fisichella (I, Benetton-Playlife) és Frentzen (D, Jordan - Mugen Honda) 4-4 pont; konstruktőr: Ferrari 32 pont (megjegyzés: Fisichella és Frentzen egyaránt egy-egy harmadik helyezést értek el a két futamon, a másikon kiestek, így nem döntöttem köztük)

2001 (2): 1. Häkkinen (FIN, McLaren-Mercedes) 14 pont 2. M. Schumacher (D, Ferrari) 12 pont 3. R. Schumacher (D, Williams-BMW) 10 pont; konstruktőr: McLaren-Mercedes 18 pont

2002 (2): 1. M. Schumacher (D, Ferrari) 16 pont 2. Barrichello (BR, Ferrari) 14 pont 3. Coulthard (GB, McLaren-Mercedes) 10 pont; konstruktőr: Ferrari 30 pont

2003 (2): 1. M. Schumacher (D, Ferrari) 20 pont 2. Räikkönen (FIN, McLaren-Mercedes) 11 pont 3. Montoya (COL, Williams-BMW) 9 pont; konstruktőr: Ferrari 24 pont

2004 (2): 1. M. Schumacher (D, Ferrari) 20 pont 2. Barrichello (BR, Ferrari) 16 pont 3. Räikkönen (FIN, McLaren-Mercedes) 7 pont; konstruktőr: Ferrari 36 pont

2005 (2): 1. M. Schumacher (D, Ferrari) 18 pont 2. Barrichello (BR, Ferrari) 14 pont 3. Räikkönen (FIN, McLaren-Mercedes) 10 pont; konstruktőr: Ferrari 32 pont

2006 (2): 1. M. Schumacher (D, Ferrari) 18 pont 2. Alonso (E, Renault) 14 pont 3. Massa (BR, Ferrari) 12 pont; konstruktőr: Ferrari 30 pont

2007 (2): 1. Hamilton (GB, McLaren-Mercedes) 20 pont 2. Alonso (E, McLaren-Mercedes) 10 pont 3. Kovalainen (FIN, Renault) és Räikkönen (FIN, Ferrari) 9-9 pont; konstruktőr: Ferrari 15 pont (megjegyzés: a McLaren-Mercedes konstruktőri pontjait elvették. Kovalainen és Räikkönen egyaránt egy-egy negyedik és ötödik helyezést értek el a két futamon, így nem döntöttem köztük)

2008 (1): 1. Kubica (PL, BMW Sauber) 10 pont 2. Heidfeld (D, BMW Sauber) 8 pont 3. Coulthard (GB, Red Bull - Renault) 6 pont; konstruktőr: BMW Sauber 18 pont

2009: nem rendeztek futamot Észak- és Közép-Amerikában.

2010 (1): 1. Hamilton (GB, McLaren-Mercedes) 25 pont 2. Button (GB, McLaren-Mercedes) 18 pont 3. Alonso (E, Ferrari) 15 pont; konstruktőr: McLaren-Mercedes 43 pont

2011 (1): 1. Button (GB, McLaren-Mercedes) 25 pont 2. Vettel (D, Red Bull - Renault) 18 pont 3. Webber (AUS, Red Bull - Renault) 15 pont; konstruktőr: Red Bull - Renault 33 pont

2012 (2): 1. Hamilton (GB, McLaren-Mercedes) 50 pont 2. Vettel (D, Red Bull - Renault) 30 pont 3. Alonso (E, Ferrari) 25 pont; konstruktőr: McLaren-Mercedes 60 pont

2013 (2): 1. Vettel (D, Red Bull - Renault) 50 pont 2. Alonso (E, Ferrari) 28 pont 3. Hamilton (GB, Mercedes) és Webber (AUS, Red Bull - Renault) 27-27 pont; konstruktőr: Red Bull - Renault 77 pont (megjegyzés: Hamilton és Webber egyaránt egy-egy harmadik és negyedik helyezést ért el a két futamot, így köztük nem döntöttem köztük)

2014 (2): 1. Ricciardo (AUS, Red Bull - Renault) 40 pont 2. N. Rosberg (D, Mercedes) 36 pont 3. Hamilton (GB, Mercedes) 25 pont; konstruktőr: Mercedes 61 pont (megjegyzés: a Mercedes és a Red Bull egyaránt 61-61 pontot szerzett a két futamon, egy-egy futamgyőzelemmel, a második helyezések döntöttek előbbi javára)

2015 (3): 1. Hamilton (GB, Mercedes) 68 pont 2. N. Rosberg (D, Mercedes) 61 pont 3. Bottas (FIN, Williams-Mercedes) 30 pont; konstruktőr: Mercedes 129 pont

2016 (3): 1. Hamilton (GB, Mercedes) 75 pont 2. N. Rosberg (D, Mercedes) 46 pont 3. Vettel (D, Ferrari) 40 pont; konstruktőr: Mercedes 121 pont

2017 (3): 1. Hamilton (GB, Mercedes) 52 pont 2. Bottas (FIN, Williams-Mercedes) 46 pont 3. Vettel (D, Ferrari) 42 pont; konstruktőr: Mercedes 98 pont

2018 (3): 1. M. Verstappen (NL, Red Bull - TAG Heuer) 58 pont 2. Vettel (D, Ferrari) 55 pont 3. Räikkönen (D, Ferrari) 48 pont; konstruktőr: Ferrari 103 pont