=Gyászol a Forma-1 világa: hetvenéves korában elhunyt Niki Lauda háromszoros világbajnok, a sportág kiemelkedő alakja. Nyugodjék békében!
Teljes nevén Andreas Nikolaus Lauda 1949. február 22-én, Bécsben született, gyáros apa fiaként. Szülei akarata ellenére kezdett versenyezni, korai pályafutásának finanszírozására hitelt kellett felvennie. A Forma-1-ben 1971-ben, hazája nagydíján mutatkozott be. Ez volt abban az évben az egyetlen nagydíja, akkor még elsődleges kategóriája a Forma-2 volt. 1972-ben már teljes szezon futott, bár ekkor még tovább versenyzett a Forma-2-ben is. 1973-ban már a Forma-1-re koncentrált a BRM színeiben, a zolderi Belga Nagydíjon megszerezte első pontjait is. A következő évre csapattársával, Clay Regazzonival együtt a Ferrarihoz igazolt. A szezonnyitón a dobogó második fokára állhatott, a Spanyol Nagydíjon pedig megszerezte első nagydíjgyőzelmét. Az 1975-ös évben öt futamot nyerve sikerült megszereznie első világbajnoki címét, amit az utolsó előtti futamon biztosított be Emerson Fittipaldival és Carlos Reutemann-nal szemben. 1976-ban minden esélye megvolt a címvédésre, de augusztusban jött az a bizonyos Német Nagydíj a "Zöld Pokol" néven is emlegetett régi Nürburgringen: az eső után felszáradó pályán az első kör után kereket cserélt, majd az időveszteséget ledolgozni próbálva balesetet szenvedett, autója kigyulladt. Életét versenyzőtársainak (Arturo Merzario, Brett Lunger, Guy Edwards, Harald Ertl )köszönhette, akik kihúzták az autójából. A baleset után nem tartottak többet Forma-1-es futamot a pályán (a későbbi Nürburgring, ahol Lauda is megfordult, csak nevében emlékeztet a régire).
Lauda súlyos égési sérülésekkel és sok füstöt belélegezve került kórházba. Napokig élet és halál között lebegett, de hatalmas akaraterőről téve tanúbizonyságot, hat héttel később az Olasz Nagydíjon újra rajthoz állt, félelmével és fájdalommal dacolva, negyedik helyen célba érve. A baleset a külsején maradandó nyomokat hagyott, de ő ezt is méltósággal tudta viselni, mindössze a védjegyévé váltó sapkaviseléssel fedte el sérülései egy részét. A visszatérése után folytatódott a világbajnoki címért folyó versenyfutása a McLarennél versenyző James Hunttal, a döntés a szezonzáró Japán Nagydíjra maradt. Fujiban szakadó esőben rendezték meg a versenyt, amin Lauda kiállt, így végül egy ponttal maradt a le a címről a kockázatot vállaló és harmadikként befutó Hunt mögött. A párharcról 2013-ban Rush (Hajsza a győzelemért) címmel készült film, Laudát Daniel Brühl játszotta, meggyőző alakítással.
A hajszálon elvesztett bajnokság után az 1977-es év már ismét Laudáé volt, két futammal a a szezon vége előtt bebiztosította második címét. A Ferrarival azonban időközben megromlott a viszonya, így a hátralévő versenyeken már el sem indult. A következő évre a Bernie Ecclestone által irányított Brabham-Alfa Romeóhoz igazolt. Új csapata színeiben két futamot nyert, köztük a Svéd Nagydíjat a merész kivitelezésű (a következő futamtól be is tiltott) ventilátoros autóval. Az 1979-es évben viszont gyengébben muzsikált a csapat, Lauda még a szezon vége előtt, a Kanadai Nagydíj hétvégéjén bejelentette távozását nemcsak a Brabhamtől, de a Forma-1 mezőnyéből is.
A búcsú azonban nem volt végleges: két kihagyott év után 1982-ben visszatért az egykori nagy rivális, a McLaren színeiben. A harmadik futamon, Long Beachben nyerni tudott, az évet két futamgyőzelemmel a tabella negyedik helyén zárta. Bár csapattársa, John Watson ebben a szezonban és a következőben is felülmúlta, 1984-re mégis Laudának szavaztak bizalmat. Ő pedig bizonyította, hogy rászolgált: a Renault-tól érkezett Alain Prosttal kiélezett, mégis korrekt háziversenyt vívtak a világbajnoki címért. A döntés az utolsó versenyre, a Portugál Nagydíjra maradt. A kevesebb futamot nyerő, de kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtó Lauda három és fél pont előnnyel érkezett (az eső miatt félbeszakított Monacói Nagydíjon csak felezett pontokat osztottak a versenyzőknek, köztük a győztes Prostnak is, a kieső Laudát ez viszont nem érintette). Az időmérője nem sikerült túl jól, a 11. helyről indulhatott, míg csapattársa az első sorból. A futamon azonban sikerült feljönnie a második helyre Prost mögé, ami azt jelentette, hogy félpontos különbséggel meglett a harmadik világbajnoki cím. Az 1985-ös szezon már kevésbé sikerült jól, több versenyen problémákkal küszködött, egy sérülés miatt két futamon el sem indulhatott, de a Holland Nagydíjon még utoljára megízlelhette a győzelem ízét, pályafutása során 25. alkalommal. Év végén immár véglegesen visszavonult a versenyzéstől.
A második karrierje során megkeresett pénzének egy részét saját légitársaságának működtetésére fordította. A repülés olyannyira szenvedélye volt, hogy ő maga is vezetett gépeket, utasszállítóra is megszerezte az engedélyt. A Lauda Airt 2000-ben adta el, majd 2003-tól 2017-ig Fly Niki néven üzemeltetett újabb légitársaságot, majd 2018-ban megalakított a Laudamotiont, amit rövid idő után eladott, de az új tulajdonosa Lauda néven működteti tovább.
A Forma-1-től sem szakadt azonban el: a 90-es években egykori csapatát, a Ferrarit segített tanácsadóként, a 2000-es évek elején a Jaguar csapatát irányította, majd 2012-től a Mercedes csapat résztulajdonosaként ügyvezetői jogkör nélküli igazgatói posztot töltött be. Lewis Hamilton szerződtetésében nagy szerepe volt az ő rábeszélésének is. A német RTL televízióban húsz éven keresztül szakértőként közreműködött. A médiában gyakran szókimondóan, frappánsan kifejtette véleményét.
Kétszer házasodott. Első feleségétől két fia született, akik közül Matthias szintén autóversenyző lett. Született egy házasságon kívüli fia is. Második feleségétől, aki a légitársaságának légiutas-kísérőjeként dolgozott, 2009-ben születtek ikrei, egy fiú és egy lány.
A korábbi baleset szövődményei miatt 1997-ben veseátültetésre volt szüksége, akkor a testvére volt a donor. Ez az átültetés azonban hosszú távon nem bizonyult sikeresnek, 2005-ben a későbbi második feleségétől kapott ismét új vesét. 2018-ban tüdőátültetésen is átesett. Bár az átültetés sikeres volt, később ismét kórházi kezelésre szorult. 2019. május 20-án, a zürichi klinikán, álmában érte a halál.
A Forma-1 egy korszak kiemelkedő versenyzőjét és markáns egyéniségét vesztette el a személyében. Nyugodjék békében!
Elhunyt Forma-1-es világbajnokok:
Alberto Ascari - 1955, sportautós tesztbaleset Monzában, életének 37. évében
Mike Hawthorn - 1959, közúti baleset, életének 30. évében
Giuseppe Farina - 1966, közúti baleset, életének 60. évében
Jim Clark - 1968, baleset Forma-2-es futamon Hockenheimben, 32 évesen
Jochen Rindt - 1970, baleset a monzai Olasz Nagydíj időmérőjén, 28 évesen (posztumusz lett világbajnok)
Graham Hill - 1975, repülőszerencsétlenség, 46 évesen
Denny Hulme - 1992, szívinfarktus (túraautó-verseny közben), 56 évesen
James Hunt - 1993, szívinfarktus, életének 46. évében
Ayrton Senna - 1994, baleset az imolai San Marinó-i Nagydíjon, 34 évesen
Juan Manuel Fangio - 1995, veseelégtelenség és tüdőgyulladás, 84 évesen
Phil Hill - 2008, Parkinson-kór szövődményei, 81 évesen
Jack Brabham - 2014, vese- és májproblémák, 88 évesen
John Surtees - 2017, légzési elégtelenség, 83 évesen
Niki Lauda - 2019, tüdő- és veseproblémák, 70 évesen
(kép: https://en.wikipedia.org/wiki/Niki_Lauda#/media/File:Lauda_at_1982_Dutch_Grand_Prix.jpg CC BY-SA 3.0 nl )
