A világbajnoki helyezések alapján pontozó sorozat konstruktőri változatának második része az 1991-től 2002-ig alkalmazott 10-6-4-3-2-1-es pontozás alapján rangsorol, de itt ez csak pontszámban jelent változásokat az élmezőnyben, helyezéseket tekintve nem.

Megjegyzések:
* Egyéni világbajnokot adó csapatok neve félkövérrel, konstruktőri címet nyert csapatok neve aláhúzva, a 2019-es szezonban részt vett csapatok neve dőlt betűvel.
* A McLaren nem kapta meg a 2007-es szezon után Lewis Hamilton második és Fernando Alonso harmadik helye után a pontokat, miután abban az évben a kémbotrány miatt a csapatot azzal büntették, hogy nem szerezhet konstruktőri pontokat. A szezon második és harmadik helye utáni pontok nem lettek kiosztva a táblázatban.
* Mivel az 1997-es szezonban Michael Schumachertől csak az egyéni világbajnokság második helyét vették el, a Ferrari viszont megtarthatta a konstruktőri pontokat, ehhez igazodva az 1997-es évre a Williams első és harmadik, a Ferrari második, a McLaren negyedik, a Benetton ötödik és hatodik hely után kapott pontokat, függetlenül attól, hogy Schumacher kizárásával egy-egy helyet előreléptek a versenyzők a tabellán.
* Amennyiben egy versenyző két vagy több csapatnál töltötte a szezont, a pontok aszerint oszlanak meg a helyezése után, hogy milyen arányban szerezte abban a szezonban a bajnokságba számító pontjait. A helyezések száma egész számmal szerepel a táblázatban, de dőlttel kiemelve, ha osztozkodás történt.
* Töredék pontszámok esetén a pontok két tizedesjegyre kerekítve szerepelnek.
* A tört pontszámok a következőképpen álltak össze:
** 1954-ben Juan Manuel Fangio úgy lett világbajnok, hogy a 42 bajnokságba számító pontjából 17-et Maseratival (azonos futameredményeknél a korábbit véve figyelembe), 25-öt Mercedesszel szerzett.
** 1955-ben Eugenio Castellotti 3. lett a bajnokságban, 12 pontját fele-fele arányban Lanciával és Ferrarival szerezte
** 1957-ben Stirling Moss 2. lett a bajnokságban, 25 pontjából 1-et Maseratival, 24-et Vanwall-lal szerzett
** 1958-ban Moss szintén bajnoki 2. lett, 41 pontjából 8-at Cooperrel, 33-at Vanwall-lal szerzett
** 1959-ben Moss 3. lett a bajnokságban, 25,5 pontjából 7,5-et BRM-mel (a fél egy megosztott leggyorsabb kör miatt), 18-at Cooperrel szerzett
** 1960-ban Phil Hill 5. lett a bajnokságban, 16 pontjából 15-öt Ferrarival, 1-et Cooperrel szerzett
** 1966-ban John Surtees 2. lett a bajnokságban, 28 pontjából 9-et Ferrarival, 19-et Cooperrel szerzett
** 1976-ban Mario Andretti 6. lett a bajnokságban, 22 pontjából 21-et a Lotus, 1-et a Parnelli színeiben szerezve
** 2016-ban Max Verstappen 5. lett a bajnokságban, 204 pontjából 13-at Toro Rossóval, 191-et Red Bull-al szerzett
* Bár a konstruktőrök világbajnokságában a kasztni-motor kombinációk számítottak (ennek főleg régebben volt jelentősége), ezen a listán a kasztnit készítő konstruktőrműhelyek szerint történt a pontozás.
* Felkerültek a listára a csak Indianapolis 500-on induló konstruktőrműhelyek is, bár az a futam (1958-tól 1960-ig volt ennek jelentősége) nem számított a konstruktőri (akkoriban gyártói) értékelésbe.
* Az elődök, utódok értékelése a következő: a Lotusnál külön szerepelnek az 1958-tól 1994-ig és a 2012-től 2015-ig szereplő csapat eredményei. Külön szerepelnek a Benetton, a 2002-től 2011-ig versenyző Renault és a 2012-től 2015-ig versenyző Lotus eredményei, ugyanakkor a Renault-nál együtt szerepelnek az 1977-től 1985-ig és 2002-től 2011-ig elért eredmények (2016 óta még nem értek el olyan eredményt, ami erre a listára elegendő lenne). A Tyrrell, a BAR, a 2006-tól 2008-ig versenyző Honda csapat, a Brawn és a 2010 óta versenyző Mercedes csapat eredményei külön szerepelnek, a Hondánál 1964-től 1968-ig és 2006-tól 2008-ig, a Mercedesnél pedig az 1954-55-ben és a 2010 óta elért eredmények együtt szerepelnek. A Tyrrellnél csak a saját konstrukcióval elért eredmények számítanak, az azelőttiek a Matra, illetve a March eredményeinél szerepelnek.