Régi-új helyszínre látogat el a Forma-1 mezőnye ezen a hétvégén. Imola 1980-ban egyetlen alkalomra átvette az Olasz Nagydíj rendezését, de ezt követően még két és fél évtizedre gyökeret vert a versenynaptárban a San Marinó-i Nagydíj házigazdájaként. Idén 14 év után rendeznek itt újra világbajnoki futamot, a Toszkán Nagydíj mintájára a tartományról elnevezve.

A Ferrari számára ez hazai futam, nemcsak Olaszország miatt, hanem mert a pályát Dino Ferrariról, a alapítójuk korán elhunyt fiáról nevezték el, majd a Commendatore halála után kiegészült az Enzo névvel. Ők az egyetlen csapat, amely az összes eddigi imolai versenyen részt vett, és összesen nyolcszor győztek itt, elsősorban Michael Schumachernek köszönhetően. Ő a San Marinó-i Nagydíjak legsikeresebb versenyzője hét győzelmével, amiből hatot a Scuderia színeiben szerzett, köztük a legutóbbi itteni futamon.

A Williams és a McLaren elvileg szintén részt vehetett volna az összes imolai versenyen, de az 1982-est az akkori FOCA-FISA háború következtében kihagyták. A McLaren hatszor, a Williams a Ferrarihoz hasonlóan nyolcszor győzött Imolában.

A jelenlegi csapatok közül a Renault tudott még győzni Imolában 2005-ben a gyári csapatával, valamint 1994-ben jogelődje, a Benetton révén. Az idei favorit, a Mercedes korábban nem indult Imolában saját csapattal, a Red Bull Racing pedig még csak szárnyát bontogatta az utolsó San Marinó-i Nagydíjak idején.

Az imolai versenyekre való visszatekintés során azt is meg kell említenünk, hogy Williams számára nemcsak sikereket hozott a pálya, hanem tragédiát is: az 1994-es fekete hétvégén egy nappal a Simtek csapat pilótája, Roland Ratzenberger után a háromszoros világbajnok Ayrton Senna halálos balesetet szenvedett. A pályára visszatérve és a mindenszentek napján tartott futamon emlékezzünk rájuk is. Nyugodjanak békében!

Mercedes

Gyári Mercedes csapat nem indult Imolában (motorgyártóként a McLaren révén győztek 1998-ban).

A jogelődök közül 1980-tól 1998-ig a Tyrrell, 1999-től 2005-ig a BAR, 2006-ban a Honda versenyzett itt. Tyrrell-el az 1982-es San Marinó-i Nagydíjon Michele Alboreto lett harmadik. BAR-Hondával 2004-ben Jenson Button állhatott a dobogó második fokára. 2005-ben ugyan harmadikként intették le, a verseny után fény derült a csapat turpisságára a pót-üzemanyagtartállyal és az autó súlyával, így kizárták, sőt a két következő futamról el is tiltották őket.

Ferrari

Az 1980-as Olasz Nagydíjon Jody Scheckter a pontot nem érő nyolcadik helyen végzett, Gilles Villeneuve kiesett. Az 1981-es San Marinó-i Nagydíjon Villeneuve megszerezte a pole-t és leggyorsabb kört is futott, de a hetedik helye nem ért pontot, ellentétben Didier Pironi ötödik helyével. A következő évben kettős győzelmet arattak, Pironi nyert Villeneuve előtt. Igaz, a futamon foghíjas mezőny vett részt, a FOCA-FISA háború miatt a brit csapatok nagy része bojkottálta. A két pilóta viszonyának pedig nem tett jót, hogy másképp értelmezték a csapat utasítását az óvatosságról, Villeneuve szerint neki járt a győzelem, Pironi viszont úgy gondolta, versenyezhetnek egymással. Sajnos a konfliktus elsimítására már nem volt mód később… 1983-ban Patrick Tambay győzött, René Arnoux harmadik helyével meglett a kettős dobogó. 1984-ben Arnoux második lett, Alboreto kiesett. 1985-ben Stefan Johansson 15. helyről rajtolva élre tört, de a verseny vége felé kifogyott az üzemanyaga, a megtett táv révén pontszerző hatodik lett (később kiderült, hogy elektronikai hiba miatt az üzemanyagmérő kevesebb fogyasztást mutatott) 1986-ban negyedik helyezést ért el. 1987-ben Alboreto állhatott a dobogó harmadik fokára. 1988-ban Gerhard Berger lett ötödik. 1989-ben Mansell és Berger is kiesett, utóbbi hátborzongató balesetet szenvedett a hírhedt Tamburello kanyarban: autója falnak ütközés után kigyulladt, a tűzoltók gyorsasága révén sikerült időben kimenteni, sérülései miatt a következő futamot kihagyta. 1990-ben Alain Prost negyedik lett. 1991-ben nullázott a csapat, Prost ráadásul el sem rajtolt, miután a felvezető körben kicsúszott. 1992-ben és 1993-ban is kettős kieséssel ért véget a futam. 1994-ben a sérült Jean Alesit helyettesítő Nicola Larini második helyezésével egyetlen dobogóját szerezte azon a bizonyos fekete hétvégén. 1995-ben sikerült a kettős dobogó: Alesi második lett Berger előtt, aki a leggyorsabb kört is megfutotta, de akkoriban nem járt érte pluszpont.

1996-ban Michael Schumacher első ferraris pole pozícióját szerezte, a futamon második lett, míg Eddie Irvine negyedik. 1997-ben Schumacher megismételte a második helyét, míg Irvine egy helyezést javítva immár csatlakozott hozzá a dobogón. 1998-ban ugyanezekkel a helyezésekkel hoztak össze újabb kettős dobogót, Schumacher leggyorsabb kört is futott. 1999-ben Schumacher győzött, lekörözve a harmadik helyezettet is, míg Irvine motorhibával kiállni kényszerült. 2000-ben Schumacher megismételte a győzelmét, Rubens Barrichello pedig negyedik lett. 2001-ben Schumacher a felfüggesztés sérülésével feladta a versenyt, Barrichello harmadikként dobogóra állhatott. 2002-ben kettős győzelmet arattak, Schumacher élről indulva győzött a leggyorsabb kört futó Barrichello előtt. 2003-ban Schumacher mesterhármassal győzött, hatalmas lelkierőről téve tanúbizonyságot: azon a hétvégén veszítette el édesanyját. Barrichello harmadik helyezést ért el. 2004-ben Schumacher sorozatban harmadjára nyerte meg a versenyt, Barrichello hatodik lett. 2005-ben Schumacher emlékezetes módon üldözte Fernando Alonsót, leggyorsabb kört is futva, de megelőznie nem sikerült, második helye azonban első azévi dobogóját jelentette. Barrichello elektronikai hibával kiállt. 2006-ban az eddigi utolsó imolai versenyen megismétlődött az üldözés Alonsóval, de fordított szereposztásban: Schumacher első azévi győzelmét szerezte, összesen hetedjére nyert San Marinó-i Nagydíjat (ebből hatszor a Scuderia színeiben örvendeztette meg a tifosikat). Felipe Massa negyedik lett.

Red Bull

2005-ben Vitantonio Liuzzi (aki időlegesen Christian Klient váltotta) hazai pályán pontszerző nyolcadik helyezést ért el első Forma–1-es futamán (miután a két BAR-Hondát kizárták), míg a csapat fix versenyzője, David Coulthard 11. helyen végzett. 2006-ban Coulthard és Klien is technikai problémával állt ki.

McLaren

Az 1980-as Olasz Nagydíjon nem szereztek pontot: Prost hetedik lett, John Watson kiesett. 1981-ben Andrea de Cesaris hatodik helyezést ért el. Az 1982-es versenyt FOCA-párti csapatként bojkottálták. 1983-ban Watson ötödik lett. 1984-ben Prost megszerezte a csapat első imolai győzelmét, míg Niki Lauda motorhibával kiállt. 1985-ben szintén elsőként ért célba, még úgy is, hogy a benzine kifogyóban volt, a levezető körben meg is állt. Utólag azonban súlyhatár alattinak bizonyult az autója, így kizárták. Lauda így negyedik helyezetté lépett elő. 1986-ban Prostnak sikerült újra nyernie, Keke Rosbergnek kifogyott az üzemanyaga, a megtett táv révén ötödiknek könyvelték el. 1987-ben Prost elektronikai hibával kiállt, Johansson negyedik helyezést ért el. 1988-ban kettős győzelmet arattak: Ayrton Senna először nyert a McLaren színeiben, Prost előtt. 1989-ben szintén ebben a leosztásban arattak kettős győzelmet. Prost sérelmezte, hogy a megállapodásukat megszegve előzte meg annak ellenére, hogy ő érte el hamarabb az első kanyart – ettől kezdve romlott meg csapattársi viszonyuk, ami később a suzukai ütközésben csúcsosodott ki. 1990-ben Senna élről indult, de a kerekének sérülése miatt kiesett. Berger másodikként dobogóra állhatott. 1991-ben kettős győzelmet arattak, Senna élről indulva nyert Berger előtt. 1992-ben Senna harmadik lett, Berger Alesivel ütközve kiesett. 1993-ban mindkét versenyző kiesett: Senna hidraulikai hibával, Michael Andretti kicsúszott.

1994-ben Mika Häkkinen harmadikként állt annak a bizonyos tragikus futamnak a dobogóján, Martin Brundle a pontot nem érő nyolcadik helyen végzett. 1995-ben Häkkinen ötödik lett. Ezen a versenyen indult először a csapat színeiben Mansell (az első két futamot amiatt hagyta ki, hogy túl szűk volt neki az autó), tizedik helyen zárt, amiért akkoriban nem járt pont. 1996-ban Häkkinen és Coulthard is kiállni kényszerült, bár Mikát a megtett táv miatt nyolcadiknak jegyezték, pont nem járt érte. 1997-ben Häkkinen hatodik lett, Coulthard motorhibával kiesett. 1998-ban Coulthard élről indulva aratott rajt-cél győzelmet, míg Häkkinen váltóhiba miatt feladta a versenyt. 1999-ben Häkkinen élről indult, és vezetett is a versenyen, de hibázott és kiesett, Coulthard máosik lett. 2000-ben a dobogó két oldalára állhattak: a pole-ból induló Häkkinen második, Coulthard harmadik helyezettként. 2001-ben Coulthard lett élről indulva második, Häkkinen negyedik helyen végzett. 2002-ben Coulthard hatodik lett, Kimi a kipufogó problémái miatt kiállt. 2003-ban Kimi másodikként állhatott dobogóra, Coulthard ötödik lett. 2004-ben Kimi nyolcadik, Coulthard 12. helyen végzett. 2005-ben Kimi pole-ból indult és élen állt a versenyen, de a féltengely problémája miatt kiállni kényszerült. A sérült Juan Pablo Montoyát helyettesítő Alexander Wurz, aki négy és fél év után indult újra futamon, negyedik helyen ért célba, de a BAR-Hondák kizárása után harmadikként dobogóssá lépett elő. 2006-ban Montoya ért el harmadik helyezést, míg Kimi ötödik lett.

Renault

Az 1980-as Olasz Nagydíjon az első sorból rajtoltak, de Arnoux a pontot nem érő tizedik helyen végzett, míg Jean-Pierre Jabouille váltóhibával kiállt. A San Marinó-i Nagydíjon 1981-ben szintén nem szereztek pontot: ezúttal Prostnak volt váltóhibája, míg Arnoux nyolcadik lett. 1982-ben a foghíjas mezőnyben újra meglett az első rajtsor, de a futamon Prost és Arnoux is kiállni kényszerült. 1983-ban Prost második helyezése lett a csapat első imolai dobogója, Eddie Cheever turbóproblémával kiesett. 1984-ben Derek Warwick negyedik helyezést ért el, Tambay a rajt után ütközve kiesett. 1985-ben Tambay harmadik helyezetté lépett elő, miután Prostot kizárták, Warwick tizedik lett, amiért még nem járt pont.

A mostani csapat jogelődjének, a Benettonnak a színeiben nyerte meg Michael Schumacher 1994-ben a gyászos emlékű San Marinó-i Nagydíjat.

A 2002-es San Marinó-i Nagydíjon újra a Renault színeiben Button ötödik helyezést ért el, Jarno Trulli kilencedik helye még nem ért pontot. 2003-ban Alonso hatodik, Trulli 13. helyen végzett. 2004-ben Alonso és Trulli 4–5. helyen futottak be. 2005-ben Alonso megszerezte a gyári Renault csapat egyetlen imolai győzelmét, maga mögött tartva Schumachert. Giancarlo Fisichella kiesett. 2006-ban Alonso kergette Schumachert, végül második maradt mögötte, Fisichella nyolcadik lett.

AlphaTauri

A jogelőd Toro Rosso ott volt az utolsó San Marinó-i Nagydíjon 2006-ban, Liuzzi és Scott Speed 14–15. helyen végeztek.

Az ő elődjük, a Minardi 1991-ben itt érte el legjobb versenyeredményét, amikor Pierluigi Martini negyedik helyezést ért el (ezt később kétszer sikerült még beállítania a csapatnak).

Racing Point

A silverstone-i elődök közül 1991-től 2005-ig a Jordan, 2006-ban a Midland F1 indult a San Marinói- Nagydíjon. A Jordan legjobb imolai helyezése két negyedik hely volt: 1997-ben Fisichellának, 1999-ben Damon Hillnek sikerült. 2001-ben sikerült a kettős pontszerzés, amikor Trulli ötödik lett Heinz-Harald Frentzen előtt. 1994-ben a Jordant vezetve szenvedte el Barrichello a fekete hétvége pénteki napján a félelmetes balesetét, amit azonban sikerült kisebb sérülésekkel megúsznia.

Alfa Romeo

A régi csapatnak sem az 1980-as Olasz Nagydíjon, sem a San Marinó-i Nagydíjakon 1981-től 1985-ig nem sikerült pontot szereznie, sőt célba érni is csak Eddie Cheever tudott 1984-ben hetedikként.

1993-tól a jogelőd Sauber vett részt a San Marinó-i Nagydíjakon. 1993-ban JJ Lehto ért el negyedik helyezést, 1994-ben Karl Wendlinger (ebben az év során ekkor állt rajthoz utoljára a monacói súlyos balesete lőtt), 2005-ben pedig Jacques Villeneuve.

Az utolsó San Marinó-i Nagydíjon 2006-ban már a BMW Sauber indult, de pontot nem szereztek: Villeneuve és Nick Heidfeld 12–13. helyen végeztek.

Haas

Ez lesz az első imolai versenyük.

Williams

Az 1980-as Olasz Nagydíjon mindkét versenyző dobogóra állhatott: Alan Jones második lett leggyorsabb körrel (ami nem ért még külön pontot), Carlos Reutemann harmadik.

A San Marinó-i Nagydíjon 1981-ben Reutemann ismét harmadik helyezést ért el, Jones viszont csak 12. lett. Az 1982-es nagydíjat FOCA-párti csapatként bojkottálták. 1983-ban Keke Rosberg negyedik lett, Jacques Laffite – pont nélkül – hetedik. 1984-ben mindketten kiestek. 1985-ben Mansell ötödik lett (egy helyet előrelépve Prost kizárásával), Rosberg fékhibával kiesett. 1986-ban Nelson Piquet második helyezést ért el, Mansell motorhibával kiállt. 1987-ben Piquet a pénteki edzésen balesetet szenvedett a Tamburello kanyarban, a sérülése miatt vissza kellett lépnie a hétvégétől. Mansell megnyerte a futamot. 1988-ban Riccardo Patrese 13. helyen végzett, Mansell motorhibával kiesett. 1989-ben Thierry Boutsen negyedik lett, Patrese motorhiba miatt kiesett. 1990-ben Patrese győzött, ezzel hat és fél év után nyert újra futamot (időben máig ez a leghosszabb várakozás két győzelem között, futamszámban Kimi döntötte meg 2018-ban). Ezúttal Boutsennek volt motorhibája. 1991-ben mindkét versenyző kiesett: Mansell az első kör vége felé ütközve (váltóhibákkal is küszködött), Patrese a vezérműtengely-érzékelő meghibásodása miatt. 1992-ben kettős győzelmet arattak: Mansell élről indulva győzött, ötből ötöt nyerve a szezon elején (ezzel rekordot állított fel, amit azóta beállítani sikerült 2004-ben Schumachernek), Patrese leggyorsabb körrel második lett (öt futamból negyedszer). 1993-ban Prost győzött mesterhármassal, Damon Hill fékhibával kiesett.

Az 1994-es futam a csapat és a Forma–1 történelmének fekete napja lett. Senna megszerezte a pole pozíciót, bár Roland Ratzenberger szombati halálos balesete után elgondolkodott, hogy rajthoz álljon-e. Végül elindult, élen állt a versenyen a hetedik körig, amikor autója a Tamburello kanyarban irányíthatatlanná válva kisodródott, betonfalnak ütközött, rommá tört, kereke leszakadt… a Forma–1 pedig története egyik nagy alakját veszítette el. A félbeszakított, majd újraindított versenyen Hill hatodik lett.

Az 1995-ös és 1996-os versenyt Hill nyerte. 1995-ben Coulthard negyedik lett, 1996-ban Jacques Villeneuve 11. helyen végzett. 1997-ben Villeneuve élről indult, de váltóhibával kiesett, Heinz-Harald Frentzen viszont megszerezte első (és egyetlen williamses) nagydíjgyőzelmét. 1998-ban Villeneuve negyedik lett Frentzen előtt. 1999-ben Alessandro Zanardi 11. helyen végzett, Ralf Schumacher elektronikai hibával kiállt. 2000-ben Ralf és Button is műszaki hibával esett ki. 2001-ben viszont Ralf a rajtnál élre tört, és a leintésig ki sem engedte a kezéből az éllovas pozíciót. Ezzel ő maga első nagydíjgyőzelmét szerezte, a Williamsnek pedig ez volt az első BMW-motoros győzelme. Montoya kuplunghibával kiesett. 2002-ben Ralf harmadik lett Montoya előtt. 2003-ban az édesanyját azon a hétvégén elvesztő Ralf első sorból indulva negyedik, Montoya hetedik helyen végzett. 2004-ben Montoya állt dobogóra harmadikként, Ralf hetedik lett. 2005-ben Heidfeld és Mark Webber 6–7. helyen végeztek. 2006-ban az utolsó San Marinó-i Nagydíjon Webber hatodik, Nico Rosberg 11. lett.