Lewis Hamilton Covid-tesztje pozitív lett, így a soron következő Szahíri Nagydíjat kihagyni kényszerül. A világbajnoki cím sorsát ez már nem befolyásolja, hiszen Hamilton előnye már a Török Nagydíj megnyerése után behozhatatlanná vált a csapattárs Valtteri Bottasszal szemben. Tekintsük át, mely szezonokban fordult elő, hogy a világbajnokságot olyan pilóta nyerte, aki nem vett részt az összes futamon.
Ha visszamegyünk a kezdeti évekbhez, akkor bizony azt vehetjük észre, hogy eleinte mindegyik évben hagyott ki futamot az azévi világbajnok. Sőt, igazából nem is akadt olyan pilóta, aki minden futamon részt vett volna. Ennek oka elsősorban az Indianapolis 500 volt, amely 1950-től 1960-ig beleszámított a versenyzők világbajnokságának az értékelésébe, habár mások voltak a technikai szabályok, és egész más összetételű mezőny állt rajthoz. Az ottani pilóták közül csak kevesen merészkedtek át Európába (bár volt rá példa), míg az európai futamok élmenői nem nagyon mentek oda (Nino Farinának és Juan Manuel Fangiónak volt egy-egy próbálkozása, de nem kvalifikálták magukat, és egyiküknek sem győztes világbajnoki szezonjában történt). Ennek megfelelően ezt a versenyt kihagyta 1950-ben Farina, 1951-ben és 1954-től 1957-ig sorozatban Fangio, 1953-ban Alberto Ascari, 1958-ban Mike Hawthorn, 1959-ben és 1960-ban pedig Jack Brabham.
Feltűnhet, hogy egy év hiányzik a felsorolásból: 1952-ben Ascari rászánta magát, hogy elrajtoljon Indianapolisban (maradandót alkotnia nem sikerült, 40 kör után kiesett). Ennek viszont az volt az ára, hogy a szezonnyitó Svájci Nagydíjon nem vett részt. Mint kiderült, belefért, Európába visszatérve a szezon végééig megállíthatatlannak bizonyult.
Jack Brabham a második világbajnoki címének évében, 1960-ban nem csupán az Indy 500-ról maradt távol: az Olasz Nagydíjat, amelyet abban az évben a monzai pálya ovállal kombinált vonalvezetésén rendeztek, a brit csapatok - így a Cooper is - biztonsági aggályok miatt bojkottálták, összesen 16 versenyző nevezett. Brabham előtte a Portugál Nagydíjon már bebiztosította a címvédést, amire egyébként is csak csapattársa, Bruce McLaren jelentett veszélyt.
1961-ben az Indianapolis 500 már nem számított a világbajnoki értékelésbe. A Ferrari viszont nem utazott el a szezonzáró USA Nagydíjra annak ellenére, hogy a friss világbajnokuk, Phil Hill hazai pályán ünnepelhetett volna (így is jelen volt, csak nem a Forma-1-es futam résztvevőjeként). A Watkins Glen-i futamot előző évben is kihagyták, akkor már esélytelenül, ezúttal viszont azért, mert már megnyerték a bajnokságot, ráadásul az előző versenyükön tragédia árnyékolta be a sikerüket: Hill csapattársa és egyben vetélytársa, Wolfgang von Trips halálos balesetet szenvedett, 15 nézővel együtt. A tragédia és a lefutott bajnokság fényében érhető, hogy nem akartak átutazni az óceánon.
Így tehát egészen 1962-ig kellett várni, hogy olyan versenyző nyerje meg a világbajnokságot, aki a szezon összes futamán elindult, Graham Hill személyében. Azóta szokványossá vált, hogy olyan versenyzők közül kerül ki a világbajnok, akik minden futamon részt vettek, de nem jelenti azt, hogy ne lett volna kivétel.
1965-ben Jim Clark a Monacói Nagydíjon való részvételt áldozta fel azért, hogy a világbajnokságba már nem számító Indianapolis 500-on indulhasson (és meg is nyerje). Így is simán meg lett neki az év (a mínuszolós rendszer miatt egyébként is kevéssé volt fájó veszteség egy futam), Monte Carlóban viszont sosem sikerült nyernie pályafutása során.
Jochen Rindt 1970-ben fölényesen vezette a tabellát, amikor az Olasz Nagydíj időmérő edzésén a Colin Chapman ötlete nyomán a légterelők nélkül pályára küldött Lotusával a szalagkorlátnak ütközött, és életét vesztette. A sors kegyetlen játéka, hogy feleségének megfogadta: ha megnyeri a világbajnokságot, visszavonul. Az Olasz Nagydíj után még három verseny volt hátra (Kanadai, USA, Mexikó Nagydíj). Jacky Ickxnek a kanadai győzelme után még maradt matematikai esélye, hogy Rindtet utolérje a világbajnokságban, a Watkins Glen-i futamon azonban csak negyedik helyen végzett, így Rindt lett a Forma-1 történetének első és egyetlen posztumusz világbajnoka.
Jackie Stewart ugyan mindegyik futamra nevezett azokban az években, amikor a világbajnoki címeit nyerte, azonban utolsó évében, 1973-ban csapattársa, François Cevert szombati edzésen elszenvedett halálos balesete után a Tyrrell csapat visszalépett a futamról. Így Stewart lemondott arról, hogy kereken 100 rajttal búcsúzzon a Forma-1-től, a rivális Lotus győzelmével pedig elúszott a Tyrrell konstruktőri címe.
Niki Lauda 1976-ban, a nürburgringi balesete évében közel állt ahhoz, hogy kihagyott futamokkal is meglegyen a világbajnoki címe, de akkor az esős szezonzárón kiállva egyetlen ponttal lemaradt róla. 1977-ben viszont két futammal a szezon vége előtt bebiztosította második világbajnoki címét. A csapatával azonban megromlott a viszonya, ami részben magyarázható az előző év végén történtekkel. Így aztán Lauda a következő évi Brabham-szerződéssel a zsebében a Kanadai és a Japán Nagydíjra már nem ment el, a Ferrari az új felfedezettet, Gilles Villeneuve-öt indította helyette. Laudának volt még egy futama az év során, amin nem rajtolhatott el: a Spanyol Nagydíj vasárnapi bemelegítő edzésén elmozdult egy korábban eltört bordája.
A nyolcvanas évek elején dúlt a FISA és a Bernie Ecclestone vezette FOCA háborúja a Forma-1 irányításáról és szabályozásáról. A brit csapatok, akik nagyrészt a FOCA-hoz húztak, 1982-ben bojkottálták a San Marinó-i Nagydíjat. Így nem volt ott a Williams csapat pilótája, Keke Rosberg sem, aki azonban az igencsak kiegyenlített erőviszonyok mellett (senki sem nyert két futamnál többet) és a ferraris Didier Pironi balesete után év végén egyetlen futamgyőzelemmel is képes volt behúzni a világbajnokságot.
Szintén a San Marinó-i Nagydíjon öt évvel később a pénteki edzésen Nelson Piquet szenvedett balesetet a hírhedt Tamburello kanyarban, ami után az orvosok nem engedték rajthoz állni a futamon. Piquet a hétvége hátralévő részben az olasz televíziónak szakkommentátorkodott. Később bevallotta, hogy a baleset után is problémákkal küszködött, de ezekkel kapcsolatban az év hátralévő részében titokban járt kórházi kezelésekre, nehogy további versenyeket kelljen kihagynia. Végül sikerült megnyernie a világbajnokságot csapattársával, Nigel Mansell-lel szemben, aki pedig a suzukai edzésen szenvedett balesetet, ami miatt az utolsó két futamon nem indulhatott.
Az 1994-es Brit Nagydíj felvezető körében a világbajnokság éllovasa Michael Schumacher kétszer is megelőzte Damon Hillt. Emiatt stop-and-go büntetést szabtak ki rá, amit azonban későn töltött le. Emiatt fekete zászlóval kiintették, ő azonban a pályán maradt. A Benetton emberei vitatkoztak a versenyigazgatóval, aminek eredményeként a fekete zászlót visszavonták, Schumacher pedig letöltötte a stop-and-go-t. Utóbb azonban a Motorsport Világtanács nem hagyta annyiban a dolgot, és nemcsak kizárták Schumachert, de két futamra szóló eltiltással is sújtották. Ebbe beleesett volna a hazai versenye, a Német Nagydíj és a mi Magyar Nagydíjunk is, de a Benetton fellebbezett, aminek halasztó hatálya volt. A fellebbezést a Belga Nagydíj után - ami ugyancsak Schumacher kizárását hozta - elutasították, így végül az Olasz és a Portugál Nagydíjat kényszerült kihagyni. Riválisa, Damon Hill ki is használta a távollététét, Schumacher azonban Jerezben győzelemmel visszatérve jelezte, hogy továbbra is igényt tart a világbajnoki címre, amit végül az adelaide-i szezonzárón Hill-lel karambolozva szerzett meg.
Azóta még egy "határesetet" jegyezhetünk fel: 2005-ben immár "rendes" USA Nagydíjon vett részt a Forma-1 mezőnye Indianapolisban egy kombinált vonalvezetésen. Abban az évben a szabályok csak végszükség esetén engedélyezték a kerékcserét, a Michelin viszont úgy találta, hogy az oválpálya döntött kanyarja túl nagy megterhelést jelent a gumiabroncsai számára. Miután az FIA-val nem sikerült megegyezni, a Michelin-t használó versenyzők a felvezető kör végén egytől egyig kiálltak, köztük a listavezető Fernando Alonso a Renault-val. A futamon így mindössze a hat Bridgestone-gumis autó indult el. Miután Alonso fő riválisa abban az évben az ugyancsak Michelin-t használó McLaren volt, így a világbajnoki cím szempontjából nullszaldóval ért fel a verseny. Ha viszont azt vesszük, hogy így kevesebb lehetősége maradt az üldöző Kimi Räikkönennek, akkor inkább Alonso malmára hajtotta a vizet a bojkott is.
Idén pedig immár hetedik világbajnoki címével a zsebében produkált Hamilton pozitív Covid-tesztet, így 2007-es melbourne-i bemutatkozása óta először hagy ki futamot, megszakad 265 futamból álló rajthoz állási sorozata. Jobbulást neki!
