A minisorozat befejező részében pedig mi más következhetne, mint a jelenlegi, 2010 óta élő pontrendszer szerinti számítás (25-18-15-12-10-8-6-4-2-1). Immár az első tízre bővült a pontszerzők köre, az első és második hely közötti különbség pedig valamelyest nőtt, de összességében még mindig az mondható, hogy inkább a hosszabb pályafutás és a kiegyensúlyozottság kerül előtérbe az alkalmi villanásokkal szemben. Van is néhány meglepő helyezés a rangsorban. Még egyszer hangsúlyozva: kéretik nem véresen komolyan venni a listát!

Folytatás november végénél hamarabb nem várható...

Következik a 2003-tól 2009-ig használt pontrendszer, amely csupán a győzelemért járó 10 pontot hagyta változatlanul, a hátralévő helyezésekért járót megemelte (8-6-5-4-3), sőt kiterjesztette a pontszerzők körét a 7-8. helyezettekre is (2-1). Ez a számítás az egyszeri nagy sikerek helyett a kiegyensúlyozottabb teljesítményt jutalmazza, ebből kifolyólag a sorrend több helyen átrendeződik az előző kettőhöz képest, a dobogó alsó foka is, az első két hely viszont megingathatatlan.

A rangsor második változata az 1991-től 2002-ig alkalmazott pontrendszert követi, amely egy dologban különbözik elődjétől: az első helyért 9 helyett 10 pontot ad, ebből kifolyólag ezen a listán a világbajnokok, és főleg a többszörös bajnokok javíthattak az előző változathoz képest - már akiknek volt még hová.

Mielőtt elkezdődne az idei Forma-1-es világbajnokság, egy kissé rendhagyó statisztikával hangolódunk a szezonra. Sokféle ranglista létezik a pilótákról, a mostani négyrészes sorozat az eddigi világbajnoki helyezéseket váltja át futamhelyezésekért járó pontokba. Az első rész az 1961-től 1990-ig alkalmazott 9-6-4-3-2-1-es pontrendszerben számol (az 1950-től 59-ig használt rendszerben azért, mert a leggyorsabb kör értelmezhetetlen lenne, a hatodik helyért pontot adó módosított változata pedig csak egy évig élt). Természetesen nem cél ez alapján kihirdetni "minden idők legjobbját", de érdekes lehet áttekinteni.