A Grand Prix-versenyzés története 1906-ban a Francia Nagydíjjal kezdődött, ráadásul a magyar származású Szisz Ferenc győzelmével a Renault volánja mögött. Az első világbajnoki szezonban, 1950-ben is magától értetődően ott volt a Francia Nagydíj a versenynaptárban, és sokáig - leszámítva az 1955-ös Le Mans-i tragédia miatti visszalépést a rendezést - kihagyhatatlannak tűnt. Aztán 2008 után mégis egy évtizedet kellet várni arra, hogy újra megrendezzék a versenyt, amely rekordernek számít azzal, hogy összesen hét helyszíne volt a világbajnokság története során (Reims-Gueux, Rouen-Les-Essart, a Clermont Ferrand-i Charade, a Le Mans-i Bugatti pálya, Dijon-Prenois, Magny-Cours és a Le Castellet-i Paul Ricard, ahova tavaly 28 év után tért vissza a verseny).
Az első két Francia Nagydíjat az Alfa Romeo nyerte, amely idén a Sauber jogutódaként vesz részt a világbajnokságban, természetesen szerényebb reményekkel. A Mercedesnek ugyancsak a régi csapata 1954-ben Franciaországban mutatkozott be, rögtön győzelemmel. Tavaly pedig újra sikerült megnyerniük a versenyt, idén is toronymagas esélyesnek tűnnek. A Ferrarinak több helyszínen is sikerült megnyernie a Francia Nagydíjat: a Paul Ricard-on legutóbb 1990-ben Alain Prost révén; a legsikeresebbnek viszont Magny-Cours-ban bizonyultak, ahol Michael Schumacher hatszor, Kimi Räikkönen és Felipe Massa pedig egy-egy alkalommal nyertek a színeikben. Schumacher a Francia Nagydíjak rekordere: összesen nyolcszor nyerte meg a verseny, ami egyúttal csúcsot jelent az egyazon nagydíjonés egyazon pályán szerzett győzelmekben is. A másik két győzelmét még a Benetton színeiben szerezte, amelynek jelenleg a Renault a jogutóda. A gyári csapatukkal legutóbb 2005-ben nyertek hazai pályán (Magny-Cours-ban) Fernando Alons révén, de van két győzelmük a mostani helyszínről is, még a nyolcvanas évekből, valamint ugyancsak kétszer Dijonból, köztük az első diadaluk negyven évvel ezelőtt - utóbbiakat hazai pilótákkal érték el. A McLaren utoljára 2000-ben nyert Francia Nagydíjat Magny-Cours-ban, Le Castellet-ben pedig legutóbb harminc éve (Prost révén, aki összesen négyszer nyert a pályán három csapat színeiben) - most ha győzelemben nem is, az időmérő után jó pontszerző helyezésekben reménykedhetnek. A Williams Francia Nagydíjon 2003-ban, a Paul Ricard-on 1987-ben nyert utoljára - és idén sajnos nagyon messze kerültek az ilyen esélyektől. A Red Bullnak még nincs franciaországi győzelme, a legjobb eredményük Max Verstappen tavalyi második helye, jó esetben idén is meglehet egy dobogós helyezés.
Mercedes
Gyári csapattal csupán egy Francia Nagydíjon vettek ezelőtt részt, de az fontos mérföldkőnek számított: 1954-ben Reims-ben mutatkoztak be a Forma–1-es világbajnokságban, és rögtön győzelemmel tették le névjegyüket a Maseratitól év közben átigazoló Juan Manuel Fangio révén. Sőt, Karl Kling második helyével kettős győzelem született.
Le Castellet-ben tavaly az első sorból indultak: Hamilton győzött, Bottas a rajtnál koccant Vettellel és defektet kapott, hetedik helyen végzett.
Ferrari
Az első világbajnoki szezonban, 1950-ben a reimsi-i futamra ugyan nevezték Alberto Ascarit és Luigi Villoresit, de mindkettejüket visszaléptették. A következő évben már elindultak, és két dobogós helyezést értek el: Ascari és José Froilán González versenyzőcserével másodikak lettek, Villoresi harmadik. 1952-ben Rouenban kettős győzelmet szereztek Ascari és Nino Farina révén. 1953-ban újra Reims-ben Mike Hawthorn szerezte első győzelmét. 1956-ban érték el a következő kettős győzelmüket a versenyen: Peter Collins nyert Eugenio Castellotti előtt, míg Fangio negyedik lett. 1957-ben Rouenban kettős dobogó sikerült Luigi Musso második és Collins harmadik helyével. 1958-ban Hawthorn másodjára nyert Reims-ben, ez volt egyetlen győzelme a szezon során – de ez is elegendőnek bizonyult év végén a világbajnoki címhez. 1959-ben újabb kettős győzelem következett, ezúttal Tony Brooks nyert Phil Hill előtt. Az 1961-es futamon emlékezetes Ferrari-győzelem született, bár nem a Scuderia színeiben: privát nevezésű autóval Giancarlo Baghetti megnyerte az első világbajnoki futamát. Az 1962-es roueni versenyt a csapatnak ki kellett hagynia az olaszországi fémmunkások sztrájkja miatt. 1965-ben az első Charade pályán tartott futamon John Surtees lett harmadik, 1966-ban pedig az utolsó reimsi versenyen Mike Parkes második. 1968-ban az utolsó roueni futamon Jackie Ickx szerezte pályafutása első győzelmét.
1971-ben volt az első Francia Nagydíj a Paul Ricard pályán, Ickx és Clay Regazzoni is kiesett. 1974-ben az első dijoni futamon sikerült a kettős dobogó: Niki Lauda második lett Regazzoni előtt. Újra a Paul Ricard-on 1975-ben Lauda győzött, 1976-ban viszont kettős kiesés jött. 1978-ban ismét a Paul Ricard volt a soros, Gilles Villeneuve és Carlos Reutemann is pontzónán kívül értek célba. 1979-ben Dijonban Villeneuve második lett. 1980-ban újra a Paul Ricard pályán Villeneuve nyolcadik helyen végzett, ami akkor még nem ért pontot, Jody Scheckter pedig mindössze 12. lett. A következő itteni futamon 1982-ben két hazai pilótával indultak: Didier Pironi harmadik lett Patrick Tambay előtt. 1983-ban Tambay ismét negyedik helyezést ért el, a honfitárs René Arnoux hetedik helyéért még nem járt pont. 1985-ben Stefan Johansson negyedik lett, Michele Alboreto kiesett. 1986-ban nem szereztek pontot: Alboreto nyolcadik helyen végzett, Johansson a turbó problémái miatt feladta a versenyt. 1987-ben Alboreto a motor, Gerhard Berger a felfüggesztés hibája miatt em ért célba, 1988-ban viszont Alboreto harmadik lett Berger előtt. 1989-ben Nigel Mansell lett második, Berger kuplungproblémával kiesett. 1990-ben a legutóbbi le castellet-i futamon a hazai versenyző, Alain Prost szerezte meg a Ferrari 100. világbajnoki futamgyőzelmét. Az élről induló Mansell motorhibával kiállt, 18. helyezettnek jegyezték.
1991-től 2008-ig Magny-Cours-ban voltak a Francia Nagydíjak. 1991-ben Prost hozott egy második helyet. 1994-ben pedig Berger lett harmadik. 1991-től 1995-ig Jean Alesi révén indítottak újabb hazai pilótát, aki ebben az időszakban kétszer szerzett a versenyen pontot: 1991-ben negyedik, 1995-ben ötödik lett. 1996-ban nullázott a csapat, Michael Schumacher autója már a felvezető körben megadta magát, Eddie Irvine versenyének váltóhiba vetett véget. Ezután viszont jobbára sikeres futamok következtek: 1997-ben Schumacher győzött, Irvine harmadik lett, 1998-ban pedig jó rajt után kettős győzelmet hoztak össze, ami majdnem nyolc év után (1990 Spanyol Nagydíj) sikerült újra a Scuderiának. 1999-ben az esős káoszfutam kevésbé sikerült jól, leginkább arról maradt „emlékezetes” a csapat produkciója, hogy Irvine-nak elsőre három kereket vittek a boxkiállásnál. Végül Schumacher ötödik lett, miután Irvine maga elé engedte. 2000-ben Schumacher élről indult, de előbb Coulthard megelőzte, majd motorhiba miatt kiállni kényszerült, Rubens Barrichello harmadik helyezést ért el. 2001-ben Schumachernek újra sikerült nyernie, amivel egyre inkább érett a hungaroringi bajnokavatás, Barrichello megismételte harmadik helyezését. 2002-ben még ennyit sem kellett várni a bajnoki címre: a 17 futamos szezon 11. versenyén megvolt az esély, hogy Schumacher bebiztosítsa, élt is vele. Bár egy ideig egy áthajtásos büntetés következtében veszélyben forgott a győzelem, Kimi kicsúszása után újra élre állt, és meglett a Fangio rekordjának beállítását jelentő ötödik világbajnokság. Barrichello futama nem alakult ilyen jól, elrajtolnia sem sikerült. 2003-ban Schumacher harmadik lett a két Williams mögött és Kimi előtt, Barrichello hetedik helyen végzett. 2004-ben mindkét versenyző dobogóra állt: Schumacher győzött, Barrichello harmadik lett. 2005-ben Schumacher állhatott az év során gyengélkedő Ferrarival a dobogó harmadik fokára, Barrichello kilencedik helye még nem ért pontot. Ezután hármas győzelmi sorozat következett, mind a három más-más pilótával. 2006-ban Schumacher immár nyolcadszor nyert a Francia Nagydíjon és Magny-Cours-ban, ami mind az egy nagydíjon, mind az egy pályán szerzett győzelmekben rekordot jelent. Felipe Massa harmadik lett. 2007-ben és 2008-ban kettős győzelmet ért el a Räikkönen–Massa páros, előbbi szezonban Kimi, utóbbiban – a mindezidáig utolsó Francia Nagydíjon – Massa győzött (ekkor Kiminek problémái voltak a kipufogócsővel).
Tavaly a Paul Ricard-on Kimi Ricciardo megelőzés után harmadik, Vettel a rajt utáni ütközést követően felzárkózva ötödik lett.
Red Bull
2005-től 2008-ig Magny-Cours-ban indultak Francia Nagydíjakon. 2005-ben David Coulthard tizedik lett, Christian Klien kiesett. 2006-ban Coulthard kilencedik, Klien 12. helyen végzett. 2007-ben Mark Webber és Coulthard 12-13. helyen értek be. 2008-ban Webber hatodik helyével szerezte első franciaországi pontjaikat, Coulthard kilencedik lett.
Tavaly Verstappen második, Ricciardo negyedik lett.
Renault
Számukra ez a hazai verseny, ráadásul a régi csapat gyakorta hazai versenyzőket is indított. 1978-ban volt az első Francia Nagydíjuk a Paul Ricard-on, az egyedüli pilóta Jean-Pierre Jabouille kiesett. A következő évben Dijonban viszont megszerezte önmaga és a csapat első győzelmét (egyúttal az első turbógyőzelmet), Arnoux pedig harmadikként szintén dobogóra állhatott. 1980-ban újra Le Castellet-ben Arnoux ötödik lett. 1981-ben Dijon következett és újabb győzelem: Alain Prost először nyert nagydíjat. Az élről induló Arnoux negyedik lett. 1982-ben visszatért a Paul Ricard-ra a verseny, és ezúttal a kettős győzelem is sikerült: Arnoux nyert Prost előtt. 1983-ban Prost győzött. 1984-ben Dijonban Tambay lett második. 1985-ben a Paul Ricard-on Tambay hatodik helyen végzett Derek Warwick előtt (utóbbi nem kapott pontot).
A mostani csapat jogelődjének, a Benettonnak a Paul Ricard pályán nem sikerült a dobogó, Magny-Cours-ban viszont kétszer nyertek: 1994-ben és 1995-ben Michael Schumacher révén.
2002-ben Magny-Cours-ban újra gyári csapattal indult a Renault, Jenson Button hatodik lett, Jarno Trulli motorhibával kiesett. 2003-ban Trulli és Fernando Alonso sem ért célba motorhiba miatt. 2004-ben Alonso élről indulva második, Trulli negyedik lett. 2005-ben Alonso pole-ból indulva nyert, Fisichella hatodik helyen végzett. 2006-ban Alonso második, Fisichella ismét hatodik lett. 2007-ben Fisichella újfent hatodikként zárta a futamot, Heikki Kovalainen 15. lett. 2008-ban az ifjabb Nelson Piquet és Alonso 7‑8. helyen végeztek.
Tavaly Sainz és Hülkenberg 8-9. helyen végeztek.
Haas
Tavaly mindkét versenyző bejutott a Q3-ba, bár Grosjean kicsúszott és nem tudott mért kört futni. A futamon Magnussen hatodik, Grosjean 11. lett.
McLaren
Első alkalommal 1968-ban, Rouenban indultak Francia Nagydíjon. Denny Hulme ötödik, Bruce McLaren nyolcadik lett, de még csak előbbi ért pontot. Az első le castellet-i versenyen 1971-ben nem sikerült a pontszerzés: Peter Gethin kilencedik lett, Hulme kiesett. Ugyancsak nulláztak 1973-ban, Hulme nyolcadik helyen végzett, Jody Scheckter kiesett. 1975-ben Jochen Mass harmadik lett Emerson Fittipaldi előtt. 1976-ban James Huntnak sikerült megnyernie a versenyt. 1977-ben Dijonban, majd 1978-ban a Paul Ricard-on Hunt harmadik lett. Az 1980-as futamon nem szereztek pontot: John Watson hetedik lett, Prost kiesett. 1981-ben Dijonban Watson másodikként állhatott dobogóra. 1982-ben a Paul Ricard-on nullapontos verseny jött: Lauda nyolcadik lett, Watson kiesett. 1983-ban egyikük sem ért célba. 1984-ben Lauda nyerte a dijoni futamot, Prost hetedikként lemaradt a pontszerzésről. 1985-ben újra a Paul Ricard-on Prost harmadik lett, Lauda váltóhibával kiesett. 1986-ban Prost második, Keke Rosberg negyedik helyezést ért el. 1987-ben Prost harmadik lett, Johansson hetedikként nem kapott pontot. 1988-ban kettős győzelmet értek el, Prost nyert Ayrton Senna előtt. 1989-ben ismét Prost győzött, Senna a differenciálmű problémái miatt már a futam elején kiállt. 1990-ben Senna harmadik, Berger ötödik lett.
Magny-Cours-ban 1991-ben Senna harmadik lett, Berger motorhibával kiállt. 1992-ben egyikük sem ért célba: Senna a rajt után ütközött Schumacherrel, Bergernek a motor adta meg magát. 1993-ban Senna negyedik, Michael Andretti hatodik lett. 1994-ben Mika Häkkinen és Martin Brundle motorhibával kiestek, 1995-ben Häkkinen és Mark Blundell pontzónán kívül értek célba. 1996-ban Häkkinen ötödik lett Coulthard előtt. 1997-ben mindketten kiestek: Mika motorhibával, Coulthard pedig az utolsó körben második helyen haladva ütközött Alesivel. A versenytáv révén hetediknek könyvelték el, a pontszerzése azon ment el, hogy Ralf Schumacher visszavette a körhátrányát bátyjától. 1998-ban a Ferrarik a megismételt startnál lerajtolták őket, Häkkinen harmadik lett, míg Coulthard hatodik, miután a tankolásnál meggyűlt a baja a töltőcsővel. 1999-ben a káoszfutamon a negyedik helyről induló Coulthard elektronikai hibával kiállt, Häkkinen a 14. helyről indulva második lett az egy kerékcserét megspóroló Frentzen mögött. 2000-ben Coulthard üldözte Schumachert, akinek védekezésével kapcsolatban a középső ujjával nyilvánított véleményt. Aztán sikerült megelőznie és megnyernie a futamot, később a német ki is esett mögüle, így Häkkinen második helye kettős győzelmet hozott. 2001-ben Coulthard harmadik, Häkkinen hatodik helyen végzett. 2002-ben kettős dobogót hozott össze a csapat, Kimi egy ideig vezetett is, de egy kicsúszás után második lett Schumacher mögött és Coulthard előtt. 2003-ban 4-5. helyen végeztek Kimi, Coulthard, 2004-ben pedig 6-7. helyen Coulthard, Kimi sorrendben. 2005-ben a tíz hely hátrasorolással induló Kimi harmadik lett, Montoya kiesett. 2005-ben Kimi ötödik helyen végzett, míg az Indianapolis után távozó Montoyát felváltó Pedro de la Rosa hetedik lett. 2007-ben Hamilton harmadik, a Q3-ban mért idő hiányában tizedik helyről induló Alonso hetedik helyen futott be. 2008-ban Kovalainen negyedik, a Kanada után tíz hely büntetést magával hozó Hamilton tizedik lett, utóbbiért még nem járt pont.
Tavaly Stoffel Vandoorne 12. helyen végzett, Alonso a felfüggesztés sérülése miatt két körrel a vége előtt kiesett, a megtett táv révén 16. helyezettnek jegyezték.
Racing Point
Tavaly a Force India mindkét pilótája kiesett: a hazai pályán versenyző Esteban Ocon a rajt után Gaslyval ütközve, Pérez motorhiba miatt.
Alfa Romeo
A régi Alfa Romeo csapat ott volt az első Francia Nagydíjon 1950-ben Reims-ben, és kettős győzelmet értek el: Juan Manuel Fangio nyert Luigi Fagioli előtt, míg Farina negyedik lett az akkoriban is pontot érő leggyorsabb körrel. 1951-ben Fagioli és Fangio versenyzőcserével nyertek, így a pontok felét kapták meg, utóbbi megfutotta a leggyorsabb kört is. Fagioli ezzel megszerezte első és egyetlen világbajnoki futamgyőzelmét, és felállította a legidősebb győztes rekordját is, ennek ellenére megsértődött az autó átadására szólító csapatutasítás miatt, és nem indult több Forma–1-es futamon.
A második Alfa Romeo csapat 1979-től 1985-ig Dijonban és a Paul Ricard-on vett részt Francia Nagydíjakon, de nem szereztek pontokat.
A jogelőd Sauber 1993-tól 2008-ig Magny-Cours-ban indult Francia Nagydíjakon,az utolsó három alkalommal már BMW Sauberként. 1994-ben Heinz-Harald Frentzen, 2007-ben Kubica lett negyedik. Emlékezetes eredmény volt még az 1999-es esős időmérőn Alesi második rajthelye, de a futamon kiesett.
A tavalyi Francia Nagydíjon a Paul Ricard-on az Alfa Romeo Sauber színeiben Leclerc a Q3-ba jutott és tizedikként pontot szerzett, Marcus Ericsson 13. helyen végzett.
Toro Rosso
Magny-Cours-ban nem sikerült pontot szerezniük. 2006-ban Scott Speed tizedik, Vitantonio Liuzzi 13. helyen végzett. 2007-ben mindketten kiestek. 2008-ban Vettel 12., a hazai pályán versenyző Sébastien Bourdais 17. lett.
Tavaly Le Castellet-ben Gasly a rajt után ütközve kiesett, a hivatalosan 35 rajthely büntetéssel induló Brendon Hartley 14. helyen végzett.
Williams
Első Francia Nagydíjuk 1977-ben volt Dijonban, March kasztnival, de Patrick Nève nem kvalfikálta magát. 1978-ban immár a Paul Ricard-on és saját konstrukciójú autóval Alan Jones ötödik lett. 1980-ban Jonesnak sikerült nyernie, Reutemann hatodik lett. 1982-ben és 1983-ban Keke Rosberg ötödik helyen végzett, utóbbi évben a hazai pályán induló csapattárs Jacques Laffite előtt. 1985-ben Mansell egy defekt miatti balesetben megsérült az időmérőn, így nem indulhatott el a futamon. Rosberg második helyezést ért el. 1986-ban Mansell megnyerte a versenyt, Nelson Piquet harmadik lett. 1987-ben Mansell megismételte a diadalát, és ezúttal Piquet révén a kettős győzelem is meglett. 1988-ban Mansell a felfüggesztés sérülése, Riccardo Patrese fékhiba miatt kiesett. 1989-ben Patrese harmadik lett, Thierry Boutsen váltóhibával kiállt. 1990-ben Patrese hatodik helyen végzett, Boutsennek ezúttal motorhibája volt.
Magny-Cours-ban 1991-ben Mansell megnyerte az első ottani futamot, az élről induló Patrese ötödik helyen végzett. 1992-ben kettős győzelmet értek el Mansell, Patrese sorrendben. 1993-ban Prost húzta be a hazai győzelmet Dijon és Le Castellet után azon a pályán is, Damon Hill harmadik lett. 1994-ben Hill élről indulva második helyen végzett. Mansell egy hétvége erejéig visszatért az IndyCarból, az első sorból rajtolt, a futamot váltóhiba miatt kellett feladnia. 1995-ben Hill ismét második lett, ezúttal a csapattárs Coulthard előtt. 1996-ben végre sikerült Hillnek megnyernie a versenyt, Jacques Villeneuve pedig gondoskodott a kettős győzelemről. 1997-ben Frentzen második, Villeneuve negyedik lett. 1998-ban Villeneuve ismét negyedik helyezést ért el, míg Frentzen pontszerzésre esélytelenül a 15. helyen végzett. 1999-ben a káoszfutamon Ralf Schumacher negyedik lett (bátyja előtt), Alessandro Zanardi motorhibával kiesett. 2000-ben Ralf ötödik, Jenson Button - pont nélkül – nyolcadik helyen végzett. 2001-ben Ralf élről indulva második lett testvére mögött, Juan Pablo Montoya motorhiba miatt kiállt. 2002-ben Montoya szerezte meg a pole-t, de ezúttal sem sikerült győzelemre váltani, negyedik helyen végzett Ralf előtt. 2003-ban viszont Ralfnak sikerült az első helyről indulva megnyernie a futamot, Montoya második helye pedig a csapat – mindezidáig? – utolsó kettős győzelmét jelentette. 2004-ben Montoya nyolcadik lett, az Indianapolisban megsérült Ralf helyett beugró Marc Gené tizedik, de még csak előbbi ért pontot. A következő években rendre nullázott a csapat: 2005-ben Webber 12., Nick Heidfeld 14. lett; 2006-ban Nico Rosberg 14. helyen végzett, Webber kiesett; 2007-ben Rosberg kilencedik, Alexander Wurz 14. lett; 2008-ban Nakajima Kazuki és Rosberg 15-16. helyen végeztek.
Tavaly a Paul Ricard-on Szergej Szirotkin 15. helyen végzett, öt másodperc büntetéssel a biztonsági autó mögötti indokolatlan lassú haladással, Stroll defekt miatt kiesett, 17. helyezettként jegyezték.
