A Francia Nagydíj volt a Grand Prix-versenyzés történetének első futama 1906-ban (Szisz Ferenc győzelmével a Renault színeiben), a Forma-1-es világbajnokság programjának is része volt az 1950-es kezdetektől, többször vándorolva. A Le Castellet-i Paul Ricard pályán 1971-ben rendezték első alkalommal, majd 2018-ban a verseny tíz, a pálya 28 év után került vissza a versenynaptárba, azóta csupán két éve a világjárvány miatt maradt ki.

A tavalyi verseny a Red Bull Racing nyerte, köszönhetően a taktikai húzásának. Az azt megelőző két versenyen a Mercedes győzött, amelynek 1954-ben Francia Nagydíjon mutatkozott be a világbajnokság mezőnyében, rögtön győzelemmel, még a reims-i pályán. A Francia Nagydíjak legsikeresebb versenyzője Michael Schumacher, aki a Magny-Cours-i pályán rekordot jelentő nyolc alkalommal győzött, kétszer a Benetton (jelenlegi utóda az Alpine), hatszor a Ferrari színeiben, húsz éve az ötödik világbajnoki címét is ünnepelve. Őt a hazaiak világbajnoka, Alain Prost követi hat győzelemmel, amiből kettőt a Renault, kettőt McLaren, egyet a Ferrari, egyet a Williams színeiben ért el, három különböző pályán. A Scuderia legutóbb 2008-ban, ugyancsak Magny-Cours-ban nyert Francia Nagydíjat, a hazai csapat, az Alpine elődje, a Renault 2006-ban, a Williams 2003-ban, a McLaren 2000-ben. Az Alfa Romeo Reims-ben nyert még az első két világbajnoki szezonban. A Paul Ricard pályán a Ferrari 1990-ben, a McLaren 1989-ben, a Williams 1987-ben nyert legutóbb.

Idén a Ferrari és a Red Bull küzdelmét hozhatja a verseny, ahol Charlec Leclerc révén a Ferrari indulhat a pole-ból, másik versenyzőjüket, Carlon Sainzot viszont a rajtrács végére száműzték, a két Red Bull pedig Leclerc-t követi. De vajon kinek alakul jobban a vasárnapi futam?

Mercedes

A régi csapattal csupán egy Francia Nagydíjon vettek részt, de az fontos mérföldkőnek számított: 1954-ben Reims-ben mutatkoztak be a Forma–1-es világbajnokságban, és rögtön győzelemmel tették le névjegyüket a Maseratitól év közben átigazoló Juan Manuel Fangio révén. Sőt, Karl Kling második helyével kettős győzelem született.

Le Castellet-ben 2018-ban az első sorból indultak: Hamilton győzött, Bottas a rajtnál koccant Vettellel és defektet kapott, hetedik helyen végzett. 2019-ben első sorból rajtolva sikerült a kettős győzelem, ismét Hamilton nyert, ezúttal Bottas előtt. Tavaly Hamilton az első sorból rajtolt, az első körben élre állt, a kerékcsere után Verstappen mögé került, aki a 32. körben a második cserét is meg. Bottas a második sorból rajtolva a harmadik helyen haladt, míg a 44. körben meg nem előzte a gumielőnyben lévő Verstappen, majd a 49. körben Pérez is, az utolsóelőtti körben pedig Hamiltont előzte meg Verstappen, így Hamilton második, Bottas negyedik lett.

Red Bull

2005-től 2008-ig Magny-Cours-ban indultak Francia Nagydíjakon. 2005-ben David Coulthard tizedik lett, Christian Klien kiesett. 2006-ban Coulthard kilencedik, Klien 12. helyen végzett. 2007-ben Mark Webber és Coulthard 12-13. helyen értek be. 2008-ban Webber hatodik helyével szerezte első franciaországi pontjaikat, Coulthard kilencedik lett.

A Paul Ricard-on 2018-ban Verstappen második, Ricciardo negyedik lett. 2019-ben Verstappen az időmérőn és futamon is negyedik lett, Gasly kilencedik rajthelyről indulva Ricciardo időbüntetése révén tizedik helyen végzett. Tavaly Verstappen élről indult, de az első körben a 2-es kanyart elvétette, így elvesztette a vezető helyet. A kerékcserék után ismét élre állt, de kétcserés taktikára váltottak vele, míg a második sorból rajtoló, negyedik helyen álló Pérezt kint hagyták, ezzel érve el, hogy a Mercedes ne kövesse őket a második cserével. A 35. körben a két versenyző helyet cserélt, így Verstappen üldözhette a Mercedeseket, a 44. körben Bottast, az utolsóelőtti körben Hamiltont megelőzve megnyerte a futamot, begyűjtve a leggyorsabb körért járó pontot is. Pérez a 49. körben előzte meg Bottast, bár utána vizsgálták a pályaelhagyását, de nem büntették, így harmadikként állhatott dobogóra.

Ferrari

Az első világbajnoki szezonban, 1950-ben a reimsi-i futamra ugyan nevezték Alberto Ascarit és Luigi Villoresit, de mindkettejüket visszaléptették. A következő évben már elindultak, és két dobogós helyezést értek el: Ascari és José Froilán González versenyzőcserével másodikak lettek, Villoresi harmadik. 1952-ben Rouenban kettős győzelmet szereztek Ascari és Nino Farina révén. 1953-ban újra Reims-ben Mike Hawthorn szerezte első győzelmét. 1956-ban érték el a következő kettős győzelmüket a versenyen: Peter Collins nyert Eugenio Castellotti előtt, míg Fangio negyedik lett. 1957-ben Rouenban kettős dobogó sikerült Luigi Musso második és Collins harmadik helyével. 1958-ban Hawthorn másodjára nyert Reims-ben, ez volt egyetlen győzelme a szezon során – de ez is elegendőnek bizonyult év végén a világbajnoki címhez. 1959-ben újabb kettős győzelem következett, ezúttal Tony Brooks nyert Phil Hill előtt. Az 1961-es futamon emlékezetes Ferrari-győzelem született, bár nem a Scuderia színeiben: privát nevezésű autóval Giancarlo Baghetti megnyerte az első világbajnoki futamát. Az 1962-es roueni versenyt a csapatnak ki kellett hagynia az olaszországi fémmunkások sztrájkja miatt. 1965-ben az első Charade pályán tartott futamon John Surtees lett harmadik, 1966-ban pedig az utolsó reimsi versenyen Mike Parkes második. 1968-ban az utolsó roueni futamon Jackie Ickx szerezte pályafutása első győzelmét.

1971-ben volt az első Francia Nagydíj a Paul Ricard pályán, Ickx és Clay Regazzoni is kiesett. 1974-ben az első dijoni futamon sikerült a kettős dobogó: Niki Lauda második lett Regazzoni előtt. Újra a Paul Ricard-on 1975-ben Lauda győzött, 1976-ban viszont kettős kiesés jött. 1978-ban ismét a Paul Ricard volt a soros, Gilles Villeneuve és Carlos Reutemann is pontzónán kívül értek célba. 1979-ben Dijonban Villeneuve második lett. 1980-ban újra a Paul Ricard pályán Villeneuve nyolcadik helyen végzett, ami akkor még nem ért pontot, Jody Scheckter pedig mindössze 12. lett. A következő itteni futamon 1982-ben két hazai pilótával indultak: Didier Pironi harmadik lett Patrick Tambay előtt. 1983-ban Tambay ismét negyedik helyezést ért el, a honfitárs René Arnoux hetedik helyéért még nem járt pont. 1985-ben Stefan Johansson negyedik lett, Michele Alboreto kiesett. 1986-ban nem szereztek pontot: Alboreto nyolcadik helyen végzett, Johansson a turbó problémái miatt feladta a versenyt. 1987-ben Alboreto a motor, Gerhard Berger a felfüggesztés hibája miatt nem ért célba, 1988-ban viszont Alboreto harmadik lett Berger előtt. 1989-ben Nigel Mansell lett második, Berger kuplungproblémával kiesett. 1990-ben a legutóbbi le castellet-i futamon a hazai versenyző, Alain Prost szerezte meg a Ferrari 100. világbajnoki futamgyőzelmét. Az élről induló Mansell motorhibával kiállt, 18. helyezettnek jegyezték.

1991-től 2008-ig Magny-Cours-ban voltak a Francia Nagydíjak. 1991-ben Prost hozott egy második helyet. 1994-ben pedig Berger lett harmadik. 1991-től 1995-ig Jean Alesi révén indítottak újabb hazai pilótát, aki ebben az időszakban kétszer szerzett a versenyen pontot: 1991-ben negyedik, 1995-ben ötödik lett. 1996-ban nullázott a csapat, Michael Schumacher autója már a felvezető körben megadta magát, Eddie Irvine versenyének váltóhiba vetett véget. Ezután viszont jobbára sikeres futamok következtek: 1997-ben Schumacher győzött, Irvine harmadik lett, 1998-ban pedig jó rajt után kettős győzelmet hoztak össze, ami majdnem nyolc év után (1990 Spanyol Nagydíj) sikerült újra a Scuderiának. 1999-ben az esős káoszfutam kevésbé sikerült jól, leginkább arról maradt „emlékezetes” a csapat produkciója, hogy Irvine-nak elsőre három kereket vittek a boxkiállásnál. Végül Schumacher ötödik lett, miután Irvine maga elé engedte. 2000-ben Schumacher élről indult, de előbb Coulthard megelőzte, majd motorhiba miatt kiállni kényszerült, Rubens Barrichello harmadik helyezést ért el. 2001-ben Schumachernek újra sikerült nyernie, amivel egyre inkább érett a hungaroringi bajnokavatás, Barrichello megismételte harmadik helyezését. 2002-ben még ennyit sem kellett várni a bajnoki címre: a 17 futamos szezon 11. versenyén megvolt az esély, hogy Schumacher bebiztosítsa, élt is vele. Bár egy ideig egy áthajtásos büntetés következtében veszélyben forgott a győzelem, Kimi kicsúszása után újra élre állt, és meglett a Fangio rekordjának beállítását jelentő ötödik világbajnokság. Barrichello futama nem alakult ilyen jól, elrajtolnia sem sikerült. 2003-ban Schumacher harmadik lett a két Williams mögött és Kimi előtt, Barrichello hetedik helyen végzett. 2004-ben mindkét versenyző dobogóra állt: Schumacher győzött, Barrichello harmadik lett. 2005-ben Schumacher állhatott az év során gyengélkedő Ferrarival a dobogó harmadik fokára, Barrichello kilencedik helye még nem ért pontot. Ezután hármas győzelmi sorozat következett, mind a három más-más pilótával. 2006-ban Schumacher immár nyolcadszor nyert a Francia Nagydíjon és Magny-Cours-ban, ami mind az egy nagydíjon, mind az egy pályán szerzett győzelmekben rekordot jelent. Felipe Massa harmadik lett. 2007-ben és 2008-ban kettős győzelmet ért el a Kimi Räikkönen–Massa páros, előbbi szezonban Kimi, utóbbiban Massa győzött (ekkor Kiminek problémái voltak a kipufogócsővel).

A Paul Ricard-on 2018-ban Kimi Ricciardo megelőzés után harmadik, Vettel a rajt utáni ütközést követően felzárkózva ötödik lett. 2019-ben Leclerc a második sorból rajtolva a dobogó harmadik fokára állhatott, Vettel hetedik helyről indulva a két McLaren megelőzésével ötödik lett, a futam végén leggyorsabb kört teljesítve. Tavaly mindkét versenyző a Q3-ba jutott, de a problémáik voltak a gumikezeléssel, ami miatt a futamon visszaestek, végül egyikük sem szerzett pontot: Sainz 11., Leclerc 16. helyen végzett.

McLaren

Első alkalommal 1968-ban, Rouenban indultak Francia Nagydíjon. Denny Hulme ötödik, Bruce McLaren nyolcadik lett, de még csak előbbi ért pontot. Az első le castellet-i versenyen 1971-ben nem sikerült a pontszerzés: Peter Gethin kilencedik lett, Hulme kiesett. Ugyancsak nulláztak 1973-ban: Hulme nyolcadik helyen végzett, Jody Scheckter kiesett. 1975-ben Jochen Mass harmadik lett Emerson Fittipaldi előtt. 1976-ban James Huntnak sikerült megnyernie a versenyt. 1977-ben Dijonban, majd 1978-ban a Paul Ricard-on Hunt harmadik lett. Az 1980-as futamon nem szereztek pontot: John Watson hetedik lett, Alain Prost kiesett. 1981-ben Dijonban Watson másodikként állhatott dobogóra. 1982-ben a Paul Ricard-on nullapontos verseny jött: Lauda nyolcadik lett, Watson kiesett. 1983-ban egyikük sem ért célba. 1984-ben Lauda nyerte a dijoni futamot, Prost hetedikként lemaradt a pontszerzésről. 1985-ben újra a Paul Ricard-on Prost harmadik lett, Lauda váltóhibával kiesett. 1986-ban Prost második, Keke Rosberg negyedik helyezést ért el. 1987-ben Prost harmadik lett, Johansson hetedikként nem kapott pontot. 1988-ban kettős győzelmet értek el, Prost nyert Ayrton Senna előtt. 1989-ben ismét Prost győzött, Senna a differenciálmű problémái miatt már a futam elején kiállt. 1990-ben Senna harmadik, Berger ötödik lett.

Magny-Cours-ban 1991-ben Senna harmadik lett, Berger motorhibával kiállt. 1992-ben egyikük sem ért célba: Senna a rajt után ütközött Schumacherrel, Bergernek a motor adta meg magát. 1993-ban Senna negyedik, Michael Andretti hatodik lett. 1994-ben Mika Häkkinen és Martin Brundle motorhibával kiestek, 1995-ben Häkkinen és Mark Blundell pontzónán kívül értek célba. 1996-ban Häkkinen ötödik lett Coulthard előtt. 1997-ben mindketten kiestek: Mika motorhibával, Coulthard pedig az utolsó körben második helyen haladva ütközött Alesivel. A versenytáv révén hetediknek könyvelték el, a pontszerzése azon ment el, hogy Ralf Schumacher visszavette a körhátrányát bátyjától. 1998-ban a Ferrarik a megismételt startnál lerajtolták őket, Häkkinen harmadik lett, míg Coulthard hatodik, miután a tankolásnál meggyűlt a baja a töltőcsővel. 1999-ben a káoszfutamon a negyedik helyről induló Coulthard elektronikai hibával kiállt, Häkkinen a 14. helyről indulva második lett az egy kerékcserét megspóroló Heinz-Harald Frentzen mögött. 2000-ben Coulthard üldözte Michael Schumachert, akinek védekezésével kapcsolatban a középső ujjával nyilvánított véleményt. Aztán sikerült megelőznie és megnyernie a futamot, később a német ki is esett mögüle, így Häkkinen második helye kettős győzelmet hozott. 2001-ben Coulthard harmadik, Häkkinen hatodik helyen végzett. 2002-ben kettős dobogót hozott össze a csapat, Kimi Räikkönen egy ideig vezetett is, de egy kicsúszás után második lett Schumacher mögött és Coulthard előtt. 2003-ban 4-5. helyen végeztek Kimi, Coulthard, 2004-ben pedig 6-7. helyen Coulthard, Kimi sorrendben. 2005-ben a tíz hely hátrasorolással induló Kimi harmadik lett, Montoya kiesett. 2005-ben Kimi ötödik helyen végzett, míg az Indianapolis után távozó Juan Pablo Montoyát felváltó Pedro de la Rosa hetedik lett. 2007-ben Hamilton harmadik, a Q3-ban mért idő hiányában tizedik helyről induló Alonso hetedik helyen futott be. 2008-ban Kovalainen negyedik, a Kanada után tíz hely büntetést magával hozó Hamilton tizedik lett, utóbbiért még nem járt pont.

2018-ban Stoffel Vandoorne 12. helyen végzett, Alonso a felfüggesztés sérülése miatt két körrel a vége előtt kiesett, a megtett táv révén 16. helyezettnek jegyezték. 2019-ben a harmadik sorból rajtolva Sainz hatodik, Norris – Ricciardo büntetése után – kilencedik lett. Tavaly Norris és Ricciardo egyaránt Q3-ba jutott, a rajtnál Norris visszaesett. A 11. körben előbb Ricciardo, majd Norris megelőzte Alonsót, majd a kerékcserék után Ricciardónak sikerült elévágással Gasly és Sainz elé kerülnie. Norris a 28. körben próbálta Gaslyt előzni, de ekkor még nem sikerült, sőt le is sodródtak mindketten a pályáról, a következő körben viszont meg tudta előzni, majd a gumikkal szenvedő Ferrarik megelőzése következett, a 33. körben pedig helyet cserélt a két versenyző, így Norris, Ricciardo sorrendben végeztek az 5–6. helyen végeztek.

Alpine

A csapat jogelődjének, a Benettonnak a Paul Ricard pályán nem sikerült a dobogó, Magny-Cours-ban viszont kétszer nyertek: 1994-ben és 1995-ben Michael Schumacher révén.

2002-től 2008-ig Renault gyári csapat indult Magny-Cours-ban. 2005-ben Alonso szerzett hazai győzelmet a csapatnak.

A Paul Ricard-on 2018-ban Sainz és Nico Hülkenberg 8-9. helyen végeztek. 2019-ben Ricciardo eredetileg hetediknek ért be, de két időbüntetést is kapott (pályaelhagyásból előnyszerzés és veszélyes visszatérés miatt), így végül Hülkenberg nyolcadik, Ricciardo 11. lett.

Alpine név alatt tavaly a Q3-ba jutó Alonso nyolcadik lett, miután a 11. körben a két McLaren megelőzte, később viszont a Ferrarik visszaestek mögé. Ocon a 14. helyen végzett.

AlphaTauri

Az előd Toro Rossónak nem sikerült a pontszerzés a Francia Nagydíjakon sem Magny–Cours-ban, sem Le Castellet-ben .

Tavaly a jelenlegi név alatt Gasly hatodik helyről rajtolva hetedik lett, miután Ricciardo a kerékcseréknél elévágott, Norris pedig a 29. körben megelőzte (az elsőző körben még sikerült visszavernie az előzési kísérletet, bár mindketten lesodródtak, nem büntették). A Q1-es balesete után boxutcából rajtoló Tsunoda 13. helyen végzett.

Aston Martin

A közvetett elődök közül 1999-ben a Jordan nyerte Magny–Cours-ban az esős futamot Heinz-Harald Frentzen révén, köszönhetően a gumistratégiának. A Force Indiának és a Racing Pointnak nem sikerült a pontszerzés a Paul Ricard-on.

Tavaly a jelenlegi név alatt Vettel és a balszerencsésen alakuló Q1 miatt utolsó sorból rajtoló Stroll 9–10. helyen végeztek, köszönhetően annak, hogy későre hagyták a kerékcseréjüket.

Williams

Első Francia Nagydíjuk 1977-ben volt Dijonban, March kasztnival, de Patrick Nève nem kvalifikálta magát. 1978-ban immár a Paul Ricard-on és saját konstrukciójú autóval Alan Jones ötödik lett. 1980-ban Jonesnak sikerült nyernie, Reutemann hatodik lett. 1982-ben és 1983-ban Keke Rosberg ötödik helyen végzett, utóbbi évben a hazai pályán induló csapattárs Jacques Laffite előtt. 1985-ben Mansell egy defekt miatti balesetben megsérült az időmérőn, így nem indulhatott el a futamon. Rosberg második helyezést ért el. 1986-ban Mansell megnyerte a versenyt, Nelson Piquet harmadik lett. 1987-ben Mansell megismételte a diadalát, és ezúttal Piquet révén a kettős győzelem is meglett. 1988-ban Mansell a felfüggesztés sérülése, Riccardo Patrese fékhiba miatt kiesett. 1989-ben Patrese harmadik lett, Thierry Boutsen váltóhibával kiállt. 1990-ben Patrese hatodik helyen végzett, Boutsennek ezúttal motorhibája volt.

Magny-Cours-ban 1991-ben Mansell megnyerte az első ottani futamot, az élről induló Patrese ötödik helyen végzett. 1992-ben kettős győzelmet értek el Mansell, Patrese sorrendben. 1993-ban Prost húzta be a hazai győzelmet Dijon és Le Castellet után azon a pályán is, Damon Hill harmadik lett. 1994-ben Hill élről indulva második helyen végzett. Mansell egy hétvége erejéig visszatért az IndyCarból, az első sorból rajtolt, a futamot váltóhiba miatt kellett feladnia. 1995-ben Hill ismét második lett, ezúttal a csapattárs Coulthard előtt. 1996-ben végre sikerült Hillnek megnyernie a versenyt, Jacques Villeneuve pedig gondoskodott a kettős győzelemről. 1997-ben Frentzen második, Villeneuve negyedik lett. 1998-ban Villeneuve ismét negyedik helyezést ért el, míg Frentzen pontszerzésre esélytelenül a 15. helyen végzett. 1999-ben a káoszfutamon Ralf Schumacher negyedik lett (bátyja előtt), Alessandro Zanardi motorhibával kiesett. 2000-ben Ralf ötödik, Jenson Button  - pont nélkül – nyolcadik helyen végzett. 2001-ben Ralf élről indulva második lett testvére mögött, Montoya motorhiba miatt kiállt. 2002-ben Montoya szerezte meg a pole-t, de ezúttal sem sikerült győzelemre váltani, negyedik helyen végzett Ralf előtt. 2003-ban viszont Ralfnak sikerült az első helyről indulva megnyernie a futamot, Montoya második helye pedig a csapat – mindezidáig? – utolsó kettős győzelmét jelentette. 2004-ben Montoya nyolcadik lett, az Indianapolisban megsérült Ralf helyett beugró Marc Gené tizedik, de még csak előbbi ért pontot. A következő években rendre nullázott a csapat: 2005-ben Webber 12., Nick Heidfeld 14. lett; 2006-ban Nico Rosberg 14. helyen végzett, Webber kiesett; 2007-ben Rosberg kilencedik, Alexander Wurz 14. lett; 2008-ban Nakajima Kazuki és Rosberg 15-16. helyen végeztek.

A Paul Ricard-on 2018-ban Szergej Szirotkin 15. helyen végzett, öt másodperc büntetéssel a biztonsági autó mögötti indokolatlan lassú haladásért; Stroll defekt miatt kiesett, 17. helyezettként jegyezték. 2019-ben Robert Kubica és a hátrasorolva induló Russell 18–19. helyen végeztek. A hatodik körben a két versenyző majdnem egymással ütközött. Tavaly a Q2-be jutó Russell 12., Latifi 18. helyen végzett.

Alfa Romeo

A régi Alfa Romeo csapat ott volt az első Francia Nagydíjon 1950-ben Reims-ben, és kettős győzelmet értek el: Juan Manuel Fangio nyert Luigi Fagioli előtt, míg Farina negyedik lett az akkoriban is pontot érő leggyorsabb körrel. 1951-ben Fagioli és Fangio versenyzőcserével nyertek, így a pontok felét kapták meg, utóbbi megfutotta a leggyorsabb kört is. Fagioli ezzel megszerezte első és egyetlen világbajnoki futamgyőzelmét, és felállította a legidősebb győztes rekordját is, ennek ellenére megsértődött az autó átadására szólító csapatutasítás miatt, és nem indult több Forma–1-es futamon.

A második Alfa Romeo csapat 1979-től 1985-ig Dijonban és a Paul Ricard-on vett részt Francia Nagydíjakon, de nem szereztek pontokat.

A jogelőd Sauber 1993-tól 2008-ig Magny-Cours-ban indult Francia Nagydíjakon,az utolsó három alkalommal már BMW Sauberként. 1994-ben Frentzen, 2007-ben Kubica lett negyedik. Emlékezetes eredmény volt még az 1999-es esős időmérőn Alesi második rajthelye, de a futamon kiesett.

A 2018-as Francia Nagydíjon a Paul Ricard-on az Alfa Romeo Sauber színeiben Leclerc a Q3-ba jutott és tizedikként pontot szerzett, Marcus Ericsson 13. helyen végzett. 2019-ben már az Alfa Romeo színeiben az időmérőn Antonio Giovinazzi jutott a Q3-ba, de előnytelen gumistratégia miatt a 16. helyen végzett, Kimi Räikkönen viszont pontot szerzett, Ricciardo büntetése után hetedik lett. Tavaly Giovinazzi 15., Kimi 17. lett.

Haas

2018-ban mindkét versenyző bejutott a Q3-ba, bár Romain Grosjean kicsúszott és nem tudott mért kört futni. A futamon Magnussen hatodik, Grosjean 11. lett. 2019-ben Magnussen 17. helyen végzett, Grosjean a 47. körben kiállt. Tavaly Mick Schumacher Q2-be jutott, de mivel a Q1 végén összetörte az autót (piros zászlós megszakítást okozva) nem tudott abban részt venni. A futamon Schumacher és Nyikita Mazepin az utolsó két helyen végeztek.