A Dino Ferrari, majd apja, Enzo Ferrari emlékét nevében őrző imolai versenypálya három különböző néven rendezett verseny házigazdája lehetett eddig a Forma-1-es világbajnokságban. 1980-ban egyszeri alkalommal ide került át az Olasz Nagydíj, majd 2006-ig a szomszédos miniállam, San Marino nevét vette fel a verseny, 2020 óta pedig Emilia-Romagna Nagydíj néven rendeznek itt futamokat.

A hazai pályán versenyző Ferrari elsősorban Michael Schumacher révén halmozta itt a sikereket, aki hét itteni győzelméből hatot a Scuderia színeiben ért el (az elsőt 1994-ben még a Benettonnal, amelynek jogutóda jelenleg az Alpine). Az elmúlt két év gyengébb szereplései után most megvan az esélyük, hogy gyarapítsák a győzelmeik számát. Ebben leginkább a Red Bull Racing lehet a kihívójuk, amelynek világbajnoka, Max Verstappen nyerte a tavalyi versenyt is. A konstruktőri címvédő Mercedes két éve győzött itt Lewis Hamilton révén, idén kevesebb az esélyük, az időmérőjük is rosszul sikerült, bár a sprint révén van javítási lehetőségük. A szebb napokat látott csapatok közül a McLaren utoljára 1998-ban, a Williams 2001-ben nyert Imolában, az Alpine elődje, a Renault 2005-ben.

A Williamsnél Imolát nem említhetjük meg az 1994-es tragédia nélkül, amikor elvesztették Ayrton Sennát. Egy nappal előtte a Simtek pilótája, Roland Ratzenberger szenvedett halálos balesetet a fekete hétvégén.

Mercedes

A jogelődök közül 1980-tól 1998-ig a Tyrrell, 1999-től 2005-ig a BAR, 2006-ban a Honda versenyzett Imolában. Tyrrell-el az 1982-es San Marinó-i Nagydíjon Michele Alboreto lett harmadik. BAR-Hondával 2004-ben Jenson Button állhatott a dobogó második fokára. 2005-ben ugyan harmadikként intették le, a verseny után fény derült a csapat turpisságára a pót-üzemanyagtartállyal és az autó súlyával, így kizárták, sőt a két következő futamról el is tiltották őket.

A tavalyelőtti Emilia-Romagna Nagydíjon első sorból indulva kettős győzelmet szereztek: az élről Bottas indult, de a kerékcseréjét későbbre hagyó Hamiltonnak kezére játszott a virtuális biztonsági autó, így megnyerte a futamot, a leggyorsabb kört is megfutotta. Bottas egy időre visszaesett harmadiknak, miután Verstappen kihasználta a hibáját és megelőzte, de a Red Bull hollandjának kiesése után meglett a második hely. Tavaly Hamilton indult az élről, de Verstappen a rajt után megelőzte. A 31. körben kicsúszott, de pont ugyanebben a körben Bottas ütközött Russell-lel, ami miatt kiesett, a futamot piros zászlóval megszakították. A leállítás Hamilton kezére játszott, aki vissza tudott zárkózni a második helyig, a leggyorsabb kört is megfutotta.

Red Bull

A 2005-ös San Marinó-i Nagydíjon Vitantonio Liuzzi (aki időlegesen Christian Klient váltotta) hazai pályán pontszerző nyolcadik helyezést ért el első Forma–1-es futamán (miután a két BAR-Hondát kizárták), míg a csapat fix versenyzője, David Coulthard 11. helyen végzett. 2006-ban Coulthard és Klien is technikai problémával állt ki.

A tavalyi Emilia-Romagna Nagydíjon nulláztak: a második sorból induló Verstappen a második helyen állt Bottas megelőzése után, azonban defekt miatt kiesett; a harmadik sorból rajtoló Albon a biztonsági autós fázis után a hatodik helyen állt, de sikertelenül védekezett Pérez ellen, majd meg is pördült, a 15. helyre esett vissza. Tavaly Verstappen a harmadik helyről indulva a rajt után élre állt és győzött. A második helyről rajtoló Pérez előbb 10 másodperc büntetést kapott biztonsági autó alatti előzésért, majd az újraindítást követően kicsúszott, végül 11. helyezettként lemaradt a pontszerzésről.

Ferrari

Az 1980-as Olasz Nagydíjon Jody Scheckter a pontot nem érő nyolcadik helyen végzett, Gilles Villeneuve kiesett. Az 1981-es San Marinó-i Nagydíjon Villeneuve megszerezte a pole-t és leggyorsabb kört is futott, de a hetedik helye nem ért pontot, ellentétben Didier Pironi ötödik helyével. A következő évben kettős győzelmet arattak, Pironi nyert Villeneuve előtt. Igaz, a futamon foghíjas mezőny vett részt, a FOCA-FISA háború miatt a brit csapatok nagy része bojkottálta. A két pilóta viszonyának pedig nem tett jót, hogy másképp értelmezték a csapat utasítását az óvatosságról, Villeneuve szerint neki járt a győzelem, Pironi viszont úgy gondolta, versenyezhetnek egymással. Sajnos a konfliktus elsimítására már nem volt mód később… 1983-ban Patrick Tambay győzött, René Arnoux harmadik helyével meglett a kettős dobogó. 1984-ben Arnoux második lett, Michele Alboreto kiesett. 1985-ben Stefan Johansson 15. helyről rajtolva élre tört, de a verseny vége felé kifogyott az üzemanyaga, a megtett táv révén pontszerző hatodik lett (később kiderült, hogy elektronikai hiba miatt az üzemanyagmérő kevesebb fogyasztást mutatott) 1986-ban negyedik helyezést ért el. 1987-ben Alboreto állhatott a dobogó harmadik fokára. 1988-ban Gerhard Berger lett ötödik. 1989-ben Nigel Mansell és Berger is kiesett, utóbbi hátborzongató balesetet szenvedett a hírhedt Tamburello kanyarban: autója falnak ütközés után kigyulladt, a tűzoltók gyorsasága révén sikerült időben kimenteni, sérülései miatt a következő futamot kihagyta. 1990-ben Alain Prost negyedik lett. 1991-ben nullázott a csapat, Prost ráadásul el sem rajtolt, miután a felvezető körben kicsúszott. 1992-ben és 1993-ban is kettős kieséssel ért véget a futam. 1994-ben a sérült Jean Alesit helyettesítő Nicola Larini második helyezésével egyetlen dobogóját szerezte azon a bizonyos fekete hétvégén. 1995-ben sikerült a kettős dobogó: Alesi második lett Berger előtt, aki a leggyorsabb kört is megfutotta, de akkoriban nem járt érte pluszpont.

1996-ban Michael Schumacher első ferraris pole pozícióját szerezte, a futamon második lett, míg Eddie Irvine negyedik. 1997-ben Michael Schumacher megismételte a második helyét, míg Irvine egy helyezést javítva immár csatlakozott hozzá a dobogón. 1998-ban ugyanezekkel a helyezésekkel hoztak össze újabb kettős dobogót, Michael Schumacher leggyorsabb kört is futott. 1999-ben Schumacher győzött, lekörözve a harmadik helyezettet is, míg Irvine motorhibával kiállni kényszerült. 2000-ben Schumacher megismételte a győzelmét, Rubens Barrichello pedig negyedik lett. 2001-ben Schumacher a felfüggesztés sérülésével feladta a versenyt, Barrichello harmadikként dobogóra állhatott. 2002-ben kettős győzelmet arattak, Michael Schumacher élről indulva győzött a leggyorsabb kört futó Barrichello előtt. 2003-ban Michael Schumacher mesterhármassal győzött, hatalmas lelkierőről téve tanúbizonyságot: azon a hétvégén veszítette el édesanyját. Barrichello harmadik helyezést ért el. 2004-ben Michael Schumacher sorozatban harmadjára nyerte meg a versenyt, Barrichello hatodik lett. 2005-ben Michael Schumacher emlékezetes módon üldözte Alonsót, leggyorsabb kört is futva, de megelőznie nem sikerült, második helye azonban első azévi dobogóját jelentette. Barrichello elektronikai hibával kiállt. 2006-ban az utolsó San Marinó-i Nagydíjon megismétlődött az üldözés Alonsóval, de fordított szereposztásban: Michael Schumacher első azévi győzelmét szerezte, összesen hetedjére nyert San Marinó-i Nagydíjat (ebből hatszor a Scuderia színeiben örvendeztette meg a tifosikat). Felipe Massa negyedik lett.

A tavalyelőtti Emilia-Romagna Nagydíjon Leclerc a Q3-ba jutott és a futamon ötödik helyezést ért el, míg Vettel 12. lett. Tavaly a második sorból rajtoló Leclerc és a Q3-ról lecsúszó Sainz 4–5. helyen futottak be.

McLaren

Az 1980-as Olasz Nagydíjon nem szereztek pontot: Prost hetedik lett, John Watson kiesett. 1981-ben Andrea de Cesaris hatodik helyezést ért el. Az 1982-es versenyt FOCA-párti csapatként bojkottálták. 1983-ban Watson ötödik lett. 1984-ben Prost megszerezte a csapat első imolai győzelmét, míg Niki Lauda motorhibával kiállt. 1985-ben szintén elsőként ért célba, még úgy is, hogy a benzine kifogyóban volt, a levezető körben meg is állt. Utólag azonban súlyhatár alattinak bizonyult az autója, így kizárták. Lauda így negyedik helyezetté lépett elő. 1986-ban Prostnak sikerült újra nyernie, Keke Rosbergnek kifogyott az üzemanyaga, a megtett táv révén ötödiknek könyvelték el. 1987-ben Prost elektronikai hibával kiállt, Johansson negyedik helyezést ért el. 1988-ban kettős győzelmet arattak: Ayrton Senna először nyert a McLaren színeiben, Prost előtt. 1989-ben szintén ebben a leosztásban arattak kettős győzelmet. Prost sérelmezte, hogy a megállapodásukat megszegve előzte meg annak ellenére, hogy ő érte el hamarabb az első kanyart – ettől kezdve romlott meg csapattársi viszonyuk, ami később a suzukai ütközésben csúcsosodott ki. 1990-ben Senna élről indult, de a kerekének sérülése miatt kiesett. Berger másodikként dobogóra állhatott. 1991-ben kettős győzelmet arattak, Senna élről indulva nyert Berger előtt. 1992-ben Senna harmadik lett, Berger Alesivel ütközve kiesett. 1993-ban mindkét versenyző kiesett: Senna hidraulikai hibával, Michael Andretti kicsúszott.

1994-ben Mika Häkkinen harmadikként állt annak a bizonyos tragikus futamnak a dobogóján, Martin Brundle a pontot nem érő nyolcadik helyen végzett. 1995-ben Häkkinen ötödik lett. Ezen a versenyen indult először a csapat színeiben Mansell (az első két futamot amiatt hagyta ki, hogy túl szűk volt neki az autó), tizedik helyen zárt, amiért akkoriban nem járt pont. 1996-ban Häkkinen és Coulthard is kiállni kényszerült, bár Mikát a megtett táv miatt nyolcadiknak jegyezték, pont nem járt érte. 1997-ben Häkkinen hatodik lett, Coulthard motorhibával kiesett. 1998-ban Coulthard élről indulva aratott rajt-cél győzelmet, míg Häkkinen váltóhiba miatt feladta a versenyt. 1999-ben Häkkinen élről indult, és vezetett is a versenyen, de hibázott és kiesett, Coulthard máosik lett. 2000-ben a dobogó két oldalára állhattak: a pole-ból induló Häkkinen második, Coulthard harmadik helyezettként. 2001-ben Coulthard lett élről indulva második, Häkkinen negyedik helyen végzett. 2002-ben Coulthard hatodik lett, Kimi Räikkönen a kipufogó problémái miatt kiállt. 2003-ban Kimi másodikként állhatott dobogóra, Coulthard ötödik lett. 2004-ben Kimi nyolcadik, Coulthard 12. helyen végzett. 2005-ben Kimi pole-ból indult és élen állt a versenyen, de a féltengely problémája miatt kiállni kényszerült. A sérült Juan Pablo Montoyát helyettesítő Alexander Wurz, aki négy és fél év után indult újra futamon, negyedik helyen ért célba, de a BAR-Hondák kizárása után harmadikként dobogóssá lépett elő. 2006-ban Montoya ért el harmadik helyezést, míg Kimi ötödik lett.

A tavalyelőtti Emilia-Romagna Nagydíjon Sainz és Norris egyaránt Q3-ba jutottak, a futamon a 7–8. helyen futottak be. Tavaly szintén mindkét versenyző a Q3-ba jutott az időmérőn, a futamon Norris harmadikként állhatott dobogóra, Ricciardo hatodik lett.

Alpine

A jogelőd Benetton színeiben nyerte meg Michael Schumacher 1994-ben a gyászos emlékű San Marinó-i Nagydíjat. A 2005-ös versenyt a Renault színeiben Alonso nyerte, majd egy évvel később második lett.

A tavalyelőtti Emilia-Romagna Nagydíjon ugyancsak Renault-színekben Ricciardo a harmadik sorból rajtolva a dobogó harmadik fokára állhatott, Ocon váltóhibával kiesett.

Tavaly immár Alpine név alatt Ocon és Alonso erdetileg 10-11. helyen futottak be, de Räikkönen időbüntetése után 9-10. helyre léptek előre.

AlphaTauri

A jogelőd Toro Rosso ott volt az utolsó San Marinó-i Nagydíjon 2006-ban, Liuzzi és Scott Speed 14–15. helyen végeztek.

Az ő elődjük, a Minardi 1991-ben itt érte el legjobb versenyeredményét, amikor Pierluigi Martini negyedik helyezést ért el (ezt később kétszer sikerült még beállítania a csapatnak).

A tavalyelőtti Emilia-Romagna Nagydíjon mindkét versenyző a Q3-ba jutott. A futamon Danyiil Kvjat negyedik helyezést ért el, a biztonsági autós fázis után megelőzve Leclerc-t; Gasly a hűtőfolyadék szivárgása miatt feladta a versenyt. Tavaly ötödik rajthelyről indulva Gasly hetedik lett, miután az őt szabálytalanul előző Stroll öt másodperc büntetést kapott. A Q1-ben az autóját összetörő, így a rajtrács végéről induló Tsunoda 12. helyen végzett, öt másodperc büntetéssel pályaelhagyás miatt.

Aston Martin

A silverstone-i elődök közül 1991-től 2005-ig a Jordan, 2006-ban a Midland F1 indult a San Marinói- Nagydíjon. A Jordan legjobb imolai helyezése két negyedik hely volt: 1997-ben Giancarlo Fisichellának, 1999-ben Damon Hillnek sikerült. 2001-ben sikerült a kettős pontszerzés, amikor Jarno Trulli ötödik lett Heinz-Harald Frentzen előtt. 1994-ben a Jordant vezetve szenvedte el Barrichello a fekete hétvége pénteki napján a félelmetes balesetét, amit azonban sikerült kisebb sérülésekkel megúsznia.

A tavalyelőtti Emilia-Romagna Nagydíjon a Racing Point színeiben az Albon ellen sikeresen védekező Pérez hatodik, Stroll 13. helyen végzett.

Tavaly Aston Martin név alatt Stroll hetedik helyen futott be, de szabálytalan előzésért öt másodperc büntetést kapott, így nyolcadik helyezést ért el, a boxutcából rajtoló Vettel váltóhibával kiállt, a megtett táv révén 15. helyezettnek rangsorolták.

Williams

Az 1980-as Olasz Nagydíjon mindkét versenyző dobogóra állhatott: Alan Jones második lett leggyorsabb körrel (ami nem ért még külön pontot), Carlos Reutemann harmadik.

A San Marinó-i Nagydíjon 1981-ben Reutemann ismét harmadik helyezést ért el, Jones viszont csak 12. lett. Az 1982-es nagydíjat FOCA-párti csapatként bojkottálták. 1983-ban Keke Rosberg negyedik lett, Jacques Laffite – pont nélkül – hetedik. 1984-ben mindketten kiestek. 1985-ben Mansell ötödik lett (egy helyet előrelépve Prost kizárásával), Rosberg fékhibával kiesett. 1986-ban Nelson Piquet második helyezést ért el, Mansell motorhibával kiállt. 1987-ben Piquet a pénteki edzésen balesetet szenvedett a Tamburello kanyarban, a sérülése miatt vissza kellett lépnie a hétvégétől. Mansell megnyerte a futamot. 1988-ban Riccardo Patrese 13. helyen végzett, Mansell motorhibával kiesett. 1989-ben Thierry Boutsen negyedik lett, Patrese motorhiba miatt kiesett. 1990-ben Patrese győzött, ezzel hat és fél év után nyert újra futamot (időben máig ez a leghosszabb várakozás két győzelem között, futamszámban Kimi döntötte meg 2018-ban). Ezúttal Boutsennek volt motorhibája. 1991-ben mindkét versenyző kiesett: Mansell az első kör vége felé ütközve (váltóhibákkal is küszködött), Patrese a vezérműtengely-érzékelő meghibásodása miatt. 1992-ben kettős győzelmet arattak: Mansell élről indulva győzött, ötből ötöt nyerve a szezon elején (ezzel rekordot állított fel, amit azóta beállítani sikerült 2004-ben Michael Schumachernek), Patrese leggyorsabb körrel második lett (öt futamból negyedszer). 1993-ban Prost győzött mesterhármassal, Damon Hill fékhibával kiesett.

Az 1994-es futam a csapat és a Forma–1 történelmének fekete napja lett. Senna megszerezte a pole pozíciót, bár Roland Ratzenberger szombati halálos balesete után elgondolkodott, hogy rajthoz álljon-e. Végül elindult, élen állt a versenyen a hetedik körig, amikor autója a Tamburello kanyarban irányíthatatlanná válva kisodródott, betonfalnak ütközött, rommá tört, kereke leszakadt… a Forma–1 pedig története egyik nagy alakját veszítette el. A félbeszakított, majd újraindított versenyen Hill hatodik lett.

Az 1995-ös és 1996-os versenyt Hill nyerte. 1995-ben Coulthard negyedik lett, 1996-ban Jacques Villeneuve 11. helyen végzett. 1997-ben Villeneuve élről indult, de váltóhibával kiesett, Heinz-Harald Frentzen viszont megszerezte első (és egyetlen williamses) nagydíjgyőzelmét. 1998-ban Villeneuve negyedik lett Frentzen előtt. 1999-ben Alessandro Zanardi 11. helyen végzett, Ralf Schumacher elektronikai hibával kiállt. 2000-ben Ralf és Button is műszaki hibával esett ki. 2001-ben viszont Ralf a rajtnál élre tört, és a leintésig ki sem engedte a kezéből az éllovas pozíciót. Ezzel ő maga első nagydíjgyőzelmét szerezte, a Williamsnek pedig ez volt az első BMW-motoros győzelme. Montoya kuplunghibával kiesett. 2002-ben Ralf harmadik lett Montoya előtt. 2003-ban az édesanyját azon a hétvégén elvesztő Ralf első sorból indulva negyedik, Montoya hetedik helyen végzett. 2004-ben Montoya állt dobogóra harmadikként, Ralf hetedik lett. 2005-ben Heidfeld és Mark Webber 6–7. helyen végeztek. 2006-ban az utolsó San Marinó-i Nagydíjon Webber hatodik, Nico Rosberg 11. lett.

A tavalyelőtti Emilia-Romagna Nagydíjon Latifi 11. helyezést ért el, Russell a biztonsági autós fázis alatt megpördült és a palánknak ütközött. Tavaly mindkét versenyző balesett miatt esett ki: Latifi az első körben csapta oda az autóját; Russell a 31. körben ütközött Bottasszal, piros zászlós megszakítást okozva.

Alfa Romeo

A régi csapatnak sem az 1980-as Olasz Nagydíjon, sem a San Marinó-i Nagydíjakon 1981-től 1985-ig nem sikerült pontot szereznie, sőt célba érni is csak Eddie Cheever tudott 1984-ben hetedikként.

1993-tól a jogelőd Sauber vett részt a San Marinó-i Nagydíjakon. 1993-ban JJ Lehto ért el negyedik helyezést, 1994-ben Karl Wendlinger (az év során ekkor állt rajthoz utoljára a monacói súlyos balesete előtt), 2005-ben pedig Jacques Villeneuve.

Az utolsó San Marinó-i Nagydíjon 2006-ban már a BMW Sauber indult, de pontot nem szereztek: Villeneuve és Nick Heidfeld 12–13. helyen végeztek.

A tavalyelőtti Emilia-Romagna Nagydíjon a Q1-es kiesés ellenére sikerült a kettős pontszerzés: Kimi Räikkönen és Antonio Giovinazzi 9–10. helyen futottak be, előbbi egészen a 49. körig nem cserélt kereket. Tavaly Kimi eredetileg kilencedik helyen futott be, de az újraindítási szabályok megsértése miatt időbüntetést kapott, így 13. helyre esett vissza. A büntetést megfellebbezték, de elutasították, a szabály utólagos módosítása már nem segített. Giovinazzi a 14. helyen végzett.

Haas

Tavalyelőtt Romain Grosjean 12. helyen futott be, de pályaelhagyás miatt öt másodperc büntetést kapott, emiatt 14. lett. Kevin Magnussen az első körben megpördült, de folytatni tudta a versenyt. Megvívott Leclerc-rel, aki megelőzte, és Albonnal, akit maga mögött tartott. A 47. körben a váltóproblémák okozta fejfájása miatt kiállt. Tavaly Mick Schumacher és Nyikita Mazepin a 16-17. helyen végeztek.