Véget ért a 2016-os Forma-1-es világbajnoki szezont, Nico Rosberg első címéhez ezúton is gratulálok. Így a szezonzárót követően, levezetésképp jöjjön egy kis év végi statisztikázás. Kellemes böngészést!
Nico Rosberg a Forma–1 történetének 33. világbajnoka, Sebastian Vettel 2010-es címe után hat évet kellett várni az újabb bajnokra. Azonban nem ez a leghosszabb idő két új világbajnok között: Mika Häkkinen 1998-as sikere után hét évvel később bővült a bajnokok sora Fernando Alonsóval.
Nico Rosberggel együtt jelenleg 17 egyszeres világbajnoka van a sportágnak (a többiek: Nino Farina, Mike Hawthorn, Phil Hill, John Surtees, Denny Hulme, Jochen Rindt, James Hunt, Mario Andretti, Jody Scheckter, Alan Jones, Keke Rosberg, Nigel Mansell, Damon Hill, Jacques Villeneuve, Kimi Räikkönen, Jenson Button).
Németországnak megvan a harmadik világbajnoka Michael Schumacher (1994–95, 2000–2004) és Sebastian Vettel (2010–13) után. Hárman együtt összesen 12 titulussal rendelkeznek, amivel Németország megerősítette a második helyét az Egyesült Királyság (15) mögött és Brazília (8) előtt.
Először lett világbajnok német pilóta német autóval. Hasonló sikert eddig legtöbbször a britek mondhattak magukénak (1962 – Graham Hill/BRM, 1963, 1965 – Jim Clark/Lotus, 1968 – Graham Hill/Lotus, 1971, 1973 – Jackie Stewart/Tyrrell, 1976 – James Hunt/McLaren, 1992 – Nigel Mansell/Williams, 1996 – Damon Hill/Williams, 2008 – Lewis Hamilton/McLaren, 2009 – Jenson Button/Brawn), rajtuk kívül az olaszoknak jött még össze három alkalommal (1950 – Nino Farina/Alfa Romeo, 1952–53 – Alberto Ascari/Ferrari). A Mercedes színeiben korábban az argentin Juan Manuel Fangio (1954–55) és a brit Hamilton lett világbajnok (2014–15), más német istálló nem nyert még világbajnokságot. Ami a korábbi német világbajnokokat illeti, Schumacher az első két címét az olasz tulajdonú, de 1995-ig a székhelyére tekintettel brit lincenccel rendelkező Benetton színeiben szerezte, majd további ötöt az olasz nemzeti kincsnek számító Ferrarinál; Vettel pedig az osztrák színeket képviselő Red Bull Racing pilótájaként nyert világbajnokságokat.
Keke (1982) és Nico Rosberg (2016) a Forma–1 történetének második apa-fiú párosa, akik mindketten világbajnokságot nyertek. Előttük ez Graham (1962, 1968) és Damon Hillnek (1996) sikerült, de Graham 1975-ben repülőszerencsétlenségben elhunyt, így nem láthatta fiát versenyezni, Keke viszont megérhette fia diadalát. A többi világbajnok közül Mario Andretti fia, Michael, és Nelson Piquet fia, az ifjabb Nelson is versenyzett a Forma–1-ben, dobogós helyezésig eljutottak, de futamgyőzelemig nem. Jack Brabhamnek két fia, David és Gary is eljutott a Forma–1-ig, de jelentősebb eredményt nem értek el, utóbbinak a kvalifikáció sem sikerült. Rajtuk kívül néhány további világbajnoknak is autóversenyző lett a fia, de a Forma–1-es nagydíjrészvételig (még?) nem jutottak el (Phil és Derek Hill, John és a tragikus sorsú Henry Surtees, Jackie és Paul Stewart – utóbbi csapatfőnökként lett apja kollégája –, Niki és Matthias Lauda, Jody és Thomas, valamint Toby Scheckter, Alain és Nicholas Prost, Nigel és Leo, valamint Greg Mansell, mostanság pedig Michael Schumacher fia, Mick a Forma–4-nél tart). Gilles és Jacques Villeneuve közül pedig csak a fiú lett világbajnok, bár az apát tartották nagyobb tehetségnek, de halálos balesete miatt torzón maradt a pályafutása.
További érdekesség apával és fiával kapcsolatban: különböző országok színeiben lett világbajnokok, Keke Finnországot képviselte, míg Nico édesanyja hazáját, Németországot.
Nico a második GP2-es bajnok, akinek a Forma–1-es világbajnokságot is sikerült megnyernie. Rajta kívül ez csak jelenlegi csapattársának, Lewis Hamiltonnak sikerült.
Az idei Kínai Nagydíj óta Nico volt a legtöbb világbajnoki cím nélküli futamgyőzelem rekordere (akkor 17 volt neki, jelenleg pedig 23 van). A mostani világbajnokság megnyerésével a rekordot visszaadta a 16-szoros győztes Stirling Mossnak. Nem ez volt azonban a legnagyobb valaha volt rekord, Nigel Mansell 29-szeres futamgyőztesként érkezett az 1992-es Magyar Nagydíjra, mielőtt bebiztosította első (és egyetlen) világbajnoki címét. Mansell egyébként jelenleg az egyetlen az egyszeres világbajnokok között, aki több futamot nyert (31), mint Nico. Nico apja, Keke tartja az ellenkező rekordot a világbajnoki cím megszerezése előtt szerzett futamgyőzelmekben: 1982-ben szerezte első futamgyőzelmét, abban a szezonban nem is nyert többet, de ő ünnepelhette a végén a világbajnoki címet.
Rosberg 9 idei futamgyőzelmével szemben Hamilton 10-szer nyert idén. Ezzel 13. alkalommal fordult elő, hogy nem a világbajnoké volt a legtöbb futamgyőzelem a szezon során (1958: Mike Hawthorn 1 – Stirling Moss 4/vb-2., de a vb-3. Tony Brooks is többet, 3 futamot nyert; 1964: John Surtees 2 – Jim Clark 3/vb-3., 1967: Denny Hulme 2 – Jim Clark 4/vb-3., 1977: Niki Lauda 3 – Mario Andretti 4/vb-3., 1979: Jody Scheckter 3 – Alan Jones 4/vb-3., 1983: Nelson Piquet 3 – Alain Prost 4/vb-2., 1984: Niki Lauda 5 – Alain Prost 7/vb-2., 1986: Alain Prost 4 – Nigel Mansell 5/vb-2., 1987: Nelson Piquet 3 – Nigel Mansell 6/vb-2., 1989: Alain Prost 4 – Ayrton Senna 6/vb-2., 2008: Lewis Hamilton 5 – Felipe Massa 6/vb-2.). Az pedig negyedik alkalommal történt meg, hogy a világbajnok kevesebb futamot nyerjen a szezon során, mint a csapattársa (1984: Lauda és Prost/McLaren, 1987: Piquet és Mansell/Williams, 1989: Prost és Senna/McLaren).
Hamilton 10 idei futamgyőzelme egyúttal egy nem túl felhőtlen rekord: először történt meg, hogy valaki egy évben ennyi nagydíjat nyerve ne legyen világbajnok. Az eddigi rekord 7 győzelem volt (1984 és 1988 – Alain Prost, 2005 – Kimi Räikkönen, 2006 – Michael Schumacher, valamennyien másodikok lettek év végén).
Ötödik alkalommal sikerült a címvédő csapattársának megnyernie a világbajnokságot (1951: Juan Manuel Fangio – Nino Farina/Alfa Romeo, 1967: Denny Hulme – Jack Brabham/Brabham, 1985: Alain Prost – Niki Lauda/McLaren, 1989: Alain Prost – Ayrton Senna/McLaren). Arra pedig korábban nem volt példa, hogy valaki az utóbbi két év bajnokának csapattársaként nyerjen vb-t.
Rosbergnek a 206. nagydíján sikerült a világbajnoki címét bebiztosítania, ami szintén rekord. Az eddigi rekordot Mansell tartotta, akinek az 1992-es Magyar Nagydíj 180. nagydíjhétvégéje és a 176. rajtja volt. Tegyük hozzá, hogy Mansell pályafutása idején az évi 16 futam volt a szokványos, míg Rosbergnek a legrövidebb szezonjai a 17 futamos 2007-es és 2009-es voltak.
Rosberg világbajnoki címével továbbra is megállja a helyét, hogy a szezont sorozatban négy futamgyőzelemmel indító pilóta év végén rendre megnyerte a bajnokságot, sőt, hármas szériával is igaz (1991 – Ayrton Senna 4, 1992 – Nigel Mansell 5, 1994 – Michael Schumacher 4, 1996 – Damon Hill 3, 2000 – Michael Schumacher 3, 2004 – Michael Schumacher 5). Két egymás utáni futamgyőzelemmel kezdett szezonban 1979-ben Jacques Laffite, 1982-ben Alain Prost bukta el a címet, mindketten negyedikek lettek év végén.
Hamilton viszont az első, akinek nem sikerült világbajnokságot nyernie év végi négyes győzelmi sorozattal (1952-ben Alberto Ascari 6, 2000-ben Michael Schumacher 4, 2013-ban Sebastian Vettel 9 egymás utáni győzelemmel zárta a szezont). Sőt, első alkalommal fordult elő, hogy olyan pilóta bukjon el vb-címet, aki négyes győzelmi sorozatot produkált az év során, ráadásul neki két külön szériában is sikerült az évad során (mivel Rosbergnek is volt négyes sorozata idén, szükségszerű volt, hogy valakinek így sem jön össze a bajnoki cím).
A Mercedes idén 19 futamot nyert, amivel saját tavalyi és tavalyelőtti rekordjukat döntötték meg. Igaz, maga a szezon is rekord hosszúságú volt 21 futammal, de ehhez kellett a Mercedes dominanciája is, hiszen rajtuk kívül csak a két Red Bull-pilóta jutott szóhoz egy-egy győzelem erejéig (a 20 futamos, de jóval kiegyenlítettebb 2012-es szezonban a bajnok istálló, a Red Bull mindössze hét futamot nyert, akárcsak abban az évben a konstruktőri harmadik McLaren, ennél egy-egy pilóta rövidebb szezonban is nyert már többet). Két kivétellel megnyerni az összes vb-futamot korábban sikerült a Mercedesnek 1955-ben (ráadásul a kettőből egy az Indy 500 volt, amin rajthoz sem álltak), bár mindössze hét megrendezett nagydíj mellett, valamint a Ferrarinak 2002-ben (17-ből 15). Ebből a szempontból csak három istálló produkált jobbat, amikor egy kivételével megnyerték a szezon összes futamát: az Alfa Romeo 1950-ben (7-ből 6, a hiányzó az Indy 500, amin nem indultak, tehát mondható 100%-nak is), a Ferrari 1952-ben (8-ból 7, nekik is az Indy 500 hiányzott, de kivételesen indultak rajta) és a McLaren 1988-ban (16-ból 15).
A Hamilton–Rosberg páros immár 31 kettős győzelemnél tart (2013 óta csapattársak, a 2014-es Maláj Nagydíjon végeztek először az első két helyen), az idei Ausztrál Nagydíjon sikerült utolérniük, az Orosz Nagydíjon pedig felülmúlniuk a Ferrari 2000–2005-ös versenyzőpárosát, Michael Schumachert és Rubens Barrichellót, akik együtt 24 kettős győzelmet szereztek.
Hamilton 53. futamgyőzelmét szerezte Abu-Dhabiban, amivel magabiztosan a mezőny legeredményesebb versenyzője ebben a tekintetben. Sebastian Vettel 42 győzelemmel követi, jövőre nagyon dominálnia kellene a Ferrarinak és gyengén szerepelnie a Mercedesnek, hogy meg tudja fordítani. A többiek pedig már lőtávolon kívül vannak: Fernando Alonso 33-szor nyert, Rosberg 23-szor, Kimi Räikkönen 20-szor, a visszavonuló Jenson Button 15-ször, a szintén távozó Felipe Massa 11-szer, Daniel Ricciardo 4-szer, Max Verstappen egyszer. Az örökranglistán Hamilton a második helyen áll, idén megelőzte Alain Prostot, aki 2001-ig rekorder volt 51 győzelmével. A csúcsdöntéstől viszont még így is nagyon messze van, hiszen Michael Schumacher 38-al többször, azaz 91 alkalommal nyert vb-futamot.
Annál inkább elérhető közelségben van Hamilton számára egy másik rekord: a szombati időmérőn 61. pole pozícióját szerezte, már csak Michael Schumacher 68 és Ayrton Senna 65 edzéselsőséggel van előtte.
Rosberg 385 pontot gyűjtött a szezon során, ezzel egyetlen ponttal többet szerzett, mint Hamilton tavalyelőtt. Ugyanakkor ne felejtsük, hogy mindez 21 futamon sikerült neki idén, míg az előző két év csak 19 futamos volt, tehát arányokat tekintve Hamilton előző két szezonja jobban sikerült (tavalyelőtt 384/19 – duplapontos zárófutammal, tehát számíthatjuk 384/20-nak is; tavaly 380/19). A rekorder Sebastian Vettel, aki a 19 futamos 2013-as szezonban 397 pontot gyűjtött össze (2011-ben pedig 391-et). Az ennél korábbi szezonokkal való összehasonlításnál érdemes szem előtt tartani azt is, hogy régen nemcsak kevesebb futam volt, de a 2010 óta alkalmazott pontrendszer lényegesen több pontot ad ugyanazért a helyezésért (a leghatékonyabbnak Jim Clark bizonyult 1963-ban és 1965-ben, a mínuszolós rendszer miatt csak futamgyőzelmei számítottak a bajnokságba, így az elérhető pontok 100%-a meglett neki.)
A Mercedes pilótája ötödször nyerte meg a világbajnokságot (1954–55, 2014–16). Ezzel megelőzték a Brabhamet (1966–67, 1981, 1983) és a Red Bullt (2010–13). A Ferrari (15), a McLaren (12), a Williams (7) és a Lotus (6) van előttük a rangsorban. Az Ezüst Nyilak harmadjára nyerték meg a konstruktőrök világbajnokságát, már Suzukában bebiztosítva (az ötvenes évekbeli sikereik idején még nem értékelték). Ebben a tekintetben a Ferrari (16), a Williams (9), a McLaren (8), a Lotus (7) és a Red Bull (4) előzi meg őket. Ugyancsak harmadjára lett meg nekik ugyanabban a szezonban mindkét világbajnoki cím, ebben a rangsorban a következőképpen fest az élmezőny: Ferrari (11), McLaren (8), Williams (6), Lotus (5), Red Bull (4).
A Mercedes sorozatban háromszor nyerte meg mind a két világbajnoki címet, ennél hosszabb szériát csak három csapat produkált eddig: a Ferrari 2000-től 2004-ig sorozatban ötször nyert egyéni címet Michael Schumacher révén, 1999-cel együtt pedig hatszor konstruktőrit, a McLaren 1988-tól 1991-ig négyszer mind a két címet (egyéniben három Sennáé, egy Prosté volt), ugyancsak négyszer a Red Bull 2010-től 2013-ig.
Ugyancsak sikerült a Mercedesnek az utóbbi három szezonban a teljes tarolás, azaz az egyéni világbajnokság első két helye és a konstruktőri trófea. Erre a konstruktőr-vb 1958-as bevezetése óta összesen 17-szer volt példa (1960 Cooper–Climax 1. Jack Brabham 2. Bruce McLaren, 1961 Ferrari 1. Phil Hill 2. Wolfgang von Trips, 1967 Brabham–Repco 1. Denny Hulme 2. Jack Brabham, 1978 Lotus–Ford 1. Mario Andretti 2. Ronnie Peterson, 1979 Ferrari 1. Jody Scheckter 2. Gilles Villeneuve, 1984 McLaren–TAG 1. Niki Lauda 2. Alain Prost, 1987 Williams–Honda 1. Nelson Piquet 2. Nigel Mansell, 1988 McLaren–Honda 1. Ayrton Senna 2. Alain Prost, 1989 McLaren–Honda 1. Alain Prost, 2. Ayrton Senna, 1992 Williams–Renault 1. Nigel Mansell 2. Riccardo Patrese, 1996 Williams–Renault 1. Damon Hill 2. Jacques Villeneuve, 1997 Williams–Renault 1. Jacques Villeneuve 2. Heinz-Harald Frentzen – bár utóbbihoz Michael Schumacher kizárása kellett, 2002 és 2004 Ferrari 1. Michael Schumacher 2. Rubens Barrichello, és a Mercedes az utóbbi három évben, tavalyelőtt és tavaly Hamilton, idén Rosberg kerekedett felül a két pilóta versengésében). A Mercedesnél többször ez a Ferrarinak és a Williamsnek sikerült (utóbbihoz 1997-et is számítva), viszont sorozatban háromszor csak a Mercedes produkált ilyet.
