Az Ausztrál Nagydíj 1985 óta megszakítás nélkül szerepel a versenynaptárban. Kezdetben szezonzáró futamokat tartottak Adelaide-ben, majd 1996-ban földrajzilag és időben is áthelyezték a versenyt: Melbourne-ben - ritka kivétellel - rendre a szezon nyitófutamát tartják.

A Ferrari, a McLaren és a Williams az a három csapat, amely az összes Ausztrál Nagydíjon részt vett, egyúttal ők a legsikeresebbek is a versenyen: a McLaren 11-szer nyert, a Ferrari kilencszer, a Williams ötször. Ha csak Melbourne-t nézzük, akkor a Ferrari a legeredményesebb nyolc győzelemmel, beleértve a két legutóbbi versenyt. A McLaren hatszor nyert az Albert Parkban, míg a Williams egyszer, az első alkalommal. A Mercedesnek 2014-től 2016-ig volt egy hármas győzelmi sorozata, valamint 2009-ben a jogelőd Brawn GP aratott emlékezetes kettős győzelmet. A Red Bull a sikeréveiben is csupán egyszer nyert Ausztrál Nagydíjat. A Renault-nak két melbourne-i győzelme van, illetve még két alkalommal nyert Ausztráliában a csapat más formában: Benettonként még Adelaide-ben, illetve Lotusként 2013-ban.

Az idei futamon két csapat megváltozott formában vesz részt: a Sauber helyét a tavaly még csak a csapatnévbe bekérezkedő Alfa Romeo vette át (ezzel éppen az 1985-ös Ausztrál Nagydíj után térnek vissza konstruktőrként), a tavaly év közben belépő Racing Point pedig immár teljesen elhagyta a Force Indiát.

Ha az idei esélyeket nézzük, valószínűleg most is a Mercedes, Ferrari, Red Bull hármas fog versengeni, de két nap múlva majd meglátjuk - 2019-es szezonra fel!

Ma hajnalban a szabadedzésekkel véget ért a holtszezon, elindult a 2019-es világbajnokság, így ennek a sorozatnak is kezdődik az újabb évada. A nyitófutam helyszíne szokás szerint a melbourne-i Albert Park. Az elmúlt két évben Sebastian Vettel nyert, aki összesen három győzelmével a mezőny legeredményesebb pilótája a pályán. A másik két aktív világbajnok, a címvédő Lewis Hamilton és a Ferraritól a Sauberből lett Alfa Romeóhoz távozott Kimi Räikkönen két-két alkalommal nyert Ausztrál Nagydíjat.

Szezonnyitóként a melbourne-i pálya több versenyző számára a bemutatkozás emlékét is jelenti. A jelenlegi mezőny több mint fele korábban itt indult először Forma-1-es futamon, ezen a hétvégén pedig három újabb versenyző csatlakozhat hozzájuk (Lando Norris, Alexander Albon, George Russell). A legemlékezetesebbre Hamiltonnak és Kevin Magnussennek sikerült az első versenye, mindketten a pódiumon ünnepelhettek a végén (Magnussennek azóta sem sikerült hasonló, Hamilton számára annál sikeresebb pályafutás nyitánya volt).

Az újoncok mellett egy nagy visszatérőt is köszönhetünk a hétvégén: Robert Kubica a 2011 eleji ralibalesetét követően, kilenc év kihagyással indulhat újra futamon.

Az utóbbi évekhez hasonlóan jelenleg egyetlen hazai pilótának, Daniel Ricciardónak szurkolhat a közönség. Egyszer már állhatott is a dobogón, de sajnos azt az eredményét hivatalosan törölték, így ez a siker még hiányzik neki. Idén a Red Bull Racing helyett a Renault színeiben fog indulni, amivel kisebb az esélye ennek a hiányosságnak a pótlására, a tavalyi negyedik helyének a megismétlése is nagy sikernek számítana.

A sorozat zárásaként a versenyzők világbajnoki helyezéseit a 2010 óta használt 25-18-15-12-10-8-6-4-3-2-1 rendszer szerint számítjuk át pontokra. Folyt. köv. egy szezonnal később!

A világbajnoki helyezések pontszámokra váltása a sorozat harmadik részében a 2003-tól 2009-ig alkalmazott 18-8-6-5-4-3-2-1 rendszer szerint történt.

A világbajnoki helyezések alapján pontozó sorozat második részében az 1991-től 2002-ig használt 10-6-4-3-2-1-es rendszer alapján történt a rangsorolás.

Mielőtt elkezdődne a felkészülés az újabb szezonra, még kicsit pillantsunk vissza az elmúlt évre, sőt évekre. Következik egy újabb statisztika, a világbajnoki helyezéseket pontokra váltó ranglista. Az első részben, ahogy a korábbi években is, az 1961-től 1990-ig alkalmazott 9-6-4-3-2-1 rendszer szerint történt a pontozás.

A versenyzők szereplését a különböző földrészeken áttekintő sorozat végére maradt az "öreg kontinens", amely mindig is a versenynaptár gerincét adta. Sőt, a kezdetekkor szinte csak európai futamok voltak, nem számítva az indianapolisi kakukktojást. A 21. században ugyan visszább szorult Európa, leginkább Ázsiával szemben, de az utóbbi években ez a folyamat megállt, és némileg visszafordult.

A pontozás itt is az adott szezon rendszerét követi, viszont itt nincs mínuszolás (a többi kontinensnél sem volt, de ott a kevés verseny miatt ezt nem volt szükséges hangsúlyozni). Ennek oka, hogy a világbajnokságba számító futamok számát a teljes szezonhoz arányítva állapították meg, így ebben az áttekintésben csak bonyolítaná a számítást. Ugyanakkor bizonyos szezonokban megeshet az a furcsa helyzet, hogy egy versenyzőnek több lesz az "Európa-bajnoki" pontja, mint a világbajnoki. A konstruktőröknél a világbajnoki pontozáshoz hasonlóan 1978-ig a legjobb helyezést elért pilóta számít, 1979-től összeadódnak a pontok.

A futamok száma az évszám után zárójelben található. Ahogy az ázsiai résznél már jeleztem, az eurázsiai országok (Törökország, Oroszország, Azerbajdzsán) városait is Európához számítottam.

A sorozat mostani része az ázsiai futamokon elért eredményeket összegzi. A legnagyobb kontinenst sokáig elkerülte a mezőny, majd egyedül Japán révén került be a versenynaptárba. A kilencvenes évek végétől aztán megindult a terjeszkedés, ami 2012-13-ban tetőzött, amikor legalább annyi ázsiai futamot rendeztek, mint európait.

A pontozás itt is az adott szezon rendszerét követi, mind pilótáknál, mind konstruktőröknél. Egy kivétel akad: a 2014-es Abu-Dhabi Nagydíjat ugyan duplapontos zárófutamként rendezték meg, itt azonban szimpla pontokkal számoltam, miután nem teljes szezonok áttekintéséről van szó.

A futamok számát zárójelben tüntetem fel az évszám után. Jelen esetben tisztázandó kérdés az úgynevezett eurázsiai országok besorolása. A kaukázusi Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban az első alkalommal Európa Nagydíj néven rendeztek futamot, ami világosan kifejezi, hova sorolják magukat. Az oroszországi Szocsi a Kaukázus lábánál fekszik, így szintén határeset, de ha Bakut Európának tekintjük, akkor Szocsi legalább annyira annak számít. A Török Nagydíj helyszíne, az isztambuli pálya ugyan a város ázsiai oldalán található, de többnyire európai futamként emlegették. Ennél fogva a három város egyike sem szerepel az itteni összesítésekben.

Az egyes földrészeken elért eredményeket összegző sorozat negyedik részében Amerika másik fele kerül sorra. Észak-amerikai futam már a világbajnokság kezdeti éveiben is volt, bár az Indianapolis 500 az eltérő mezőnye miatt mindig is a versenynaptár kakukktojásának számított (1960-ig, utána már nem számították a világbajnokságba). 1959-től aztán "rendes" nagydíjat is rendeztek az USA-ban, később csatlakozott Mexikó és Kanada is (a címadással igyekeztem elkerülni az előbbi hovatartozásáról szóló vitákat, hogy észak-e vagy közép, földrajzilag amúgy is egybetartozik).  Később hol ez, hol az kimaradt közülük (miközben az USA időnként nem csak egy futamot rendezhetett), de az utóbbi években ismét a mind a három országba ellátogat a mezőny.
A pontozás követi az adott szezon pontrendszerét, a konstruktőrök értékelésébe az Indianapolis 500-ak nem számítanak. 1978-ig minden futamon az adott autóval legjobb helyezést elérő versenyző számít, 1979-től összeadódnak a pontok. Az évszám után zárójelben a futamok száma.

A világbajnoki pontokat földrészenként összesítő sorozat harmadik részében Dél-Amerika következik. Itt is akadnak olyan szezonok, amikor csak egyetlen futam volt, de néhány esetben már össze kellett adni a pontokat, amikor Argentína és Brazília is szerepelt a versenynaptárban (az évek után zárójelben a futamok száma). A pontozás követi az adott szezont, a konstruktőriben is (1958-tól 1978-ig a legjobb versenyző az adott autóval, 1979-től összeadás). Az 1950-es években a versenyzőváltás miatt egy futam esetén sem feltétlenül egyezik a  versenyzők sorrendje az adott nagydíj végeredményével (az argentínai éghajlat miatt pedig többen éltek is ezzel a lehetőséggel, olykor nemhogy ketten, hanem egyenesen hárman vezetve egy autót).