A világbajnoki futamokon szerzett pontokat kontinensenként összegző sorozatban a második rész még szintén egyszerű lesz. Afrikából ugyan két ország nagydíja is szerepelt már a versenynaptárban, de nem ugyanabban a szezonban. Marokkóba mindössze 1958-ban látogatott el a mezőny, később a Dél-afrikai Köztársaság tudott tartósan bekerülni a helyszínek közé, bár 1993 óta nem rendeztek ott sem versenyt. (Világbajnokságon kívüli Forma-1-es futam volt több is Afrikában, olyannyira, hogy egy időben a dél-afrikaiak még saját bajnokságot is írtak ki.)

A konstruktőri pontozásnál igyekeztem követni a bajnoki rendszert: 1978-ig csak a legjobb versenyzőt vették figyelembe (az egyetlen futam miatt az értékelés győztes szükségszerűen egyezik a futamgyőztes versenyző autójával), 1979-től pedig két-két versenyző összeadva.

A mostani sorozat egy kis játék részben a képzelettel, részben az eredményekkel: hogyan alakult volna, ha a világbajnokság futamait kontinensekre lebontva is értékelik? Az első rész a legegyszerűbb, itt nem nagyon kell számolgatni, hiszen Ausztrálián kívül a földrész más országai nem rendeztek még futamot (ezért sem írtam bele a címbe az Óceánia szót). A rend kedvéért azért írok "pontokat", az akkori rendszernek megfelelően, de itt gyakorlatilag az Ausztráli Nagydíjak dobogósairól van szó. A konstruktőröknél viszont már van pontozás, az akkori rendszernek megfelelően, összeadva a két versenyzőt.

Véget ért egy újabb szezon, lehet frissíteni az összesítéseket. Ez a ranglista egyszerűen áll össze: elsődleges szempont a világbajnoki címek száma, utána a világbajnokságban elért második, majd a harmadik helyezések. Idén történt egy jelentős előrelépés.

Véget a Forma-1-es világbajnokság idei szezonja, elköszöntünk egy kétszeres világbajnoktól, egy korszak meghatározó versenyzőjétől Fernando Alonso személyében. Ennek alkalmából tekintsük át, eddig mely világbajnok távozása hogyan sikerült.

A világbajnoki szezonnal együtt az idei sorozat is zárul. A Yas Marina Circuiten eddig leginkább a Red Bullnak és a Mercedesnek lehetett oka az örömre: a Red Bull háromszor nyerte meg a versenyt, és itt ünnepelhették első világbajnokukat is 2010-ben, a Mercedes pedig az elmúlt négy évben uralta a futamot, amely két alkalommal a pilótáik házidöntőjének is helyszíne volt, egyszer Lewis Hamilton, egyszer Nico Rosberg javára. Idén is - sorozatban ötödjére - ott vannak az első sorban, így jó esélyük nyílik rá, hogy győzelemmel zárják az újabb sikerévet.

A Ferrarinak viszont eddig kevesebb oka lehetett az örömre: 2010-ben itt úszott el a hőn áhított világbajnoki cím, a futamot pedig egyszer sem tudták még megnyerni. Nyert viszont egy-egy alkalommal a McLaren és a Renault jogelődje, a Lotus, utóbbinak akkori formájában az volt az első győzelme.

Idén a fontosabb kérdések már eldőltek a futam előtt, legfeljebb az egymáshoz közelebb álló csapatok számára lehet érdekes a konstruktőri helyezés. Néhány óra múlva aztán vége a futamnak, jöhet a téli szünet, aztán viszlát jövőre!

 Immár tizedik alkalommal látogat a világbajnokság mezőnye az emirátusokba. A sajátos módon nappal kezdődő és éjszaka végződő futam rendre a versenynaptár vége felé kapott helyet, gyakorta zárófutamként. Ebből következően vagy késhegyre menő döntő csata zajlott a pályán, vagy különösebb téttel nem bíró levezetés. Előbbivel kapcsolatban kellemes emléke lehet Sebastian Vettelnek, bosszantó Fernando Alonsónak, míg Lewis Hamiltonnak ilyen is, olyan is jutott. Idén viszont Hamilton már világbajnokként érkezett a versenyre, amit három alkalommal sikerült megnyernie, holtversenyben Vettellel. Rajtuk kívül a két finn versenyző nyert még Abu-Dhabiban: Kimi Räikkönen 2012-ben, visszatérése után először, tavaly pedig Valtteri Bottas. Utóbbi számára azért is lehet fontos a győzelem, hogy a világbajnok csapattársaként ne zárja nyeretlenül az évet, és szerencsés esetben még a vb-dobogót is elcsípheti honfitársa elől.

A zárófutam többek számára a búcsúról is szól, akár a csapatuktól, vagy magától a Forma-1 mezőnyétől. A legnagyobb távozónak mindenképpen a kétszeres világbajnok Alonso tekinthető, akinél ez aligha győzelemmel fog történni, de az előző két évhez hasonlóan egy tisztes pontszerzésben talán reménykedhet.

A Brazil Nagydíj, mióta 2004-ben a versenynaptár végére került, gyakran volt döntő futam helyszíne. Itt nyerte meg mindkét világbajnoki címét Fernando Alonso és vesztett el később kettőt (meg szalasztott el még egyet), az egyetlen címét Kimi Räikkönen, az elsőt Lewis Hamilton, egy évvel azután, hogy éppen csak lemaradt róla, és a harmadikat Sebastian Vettel. Idén, ahogy tavaly is, már úgy érkezett a mezőny, hogy Mexikóban meglett a világbajnoki cím Hamiltonnak. Akkor Vettelnek sikerült megszereznie a "becsületgólt", összesen harmadik interlagosi győzelmével. Rajta kívül a jelenlegi mezőnyből Räikkönen és Hamilton nyert futamot Brazíliában, egy-egy alkalommal. Idén is Hamilton és Vettel indul az első sorból, vajon lesz köztük utóvédharc az eldőlt világbajnokság után, vagy egy káoszfutamon meglepetés születik?

A Brazil Nagydíj 1973 óta megszakítás nélkül szerepel a versenynaptárban. Sokáig a szezon korai szakaszában rendezték, majd 2004 óta átkerült a végére. Attól kezdve többször dőlt itt el a világbajnoki cím, idén erre már csak a konstruktőrök vetélkedésében van meg a lehetőség. A futamnak nemcsak időben, földrajzilag is változott időnként a helye, Interlagos helyét időnként a riói Jacarepaguá pályája vette át, 1990 óta azonban újra a São Paulo melletti pálya ad otthon a versenynek, bár a korábbihoz képest megváltozott vonalvezetéssel.

Tavaly Sebastian Vettel révén a Ferrari nyerte a Brazil Nagydíjat, az azt megelőző három év a Mercedesé volt (érdekes módon mindig az a pilótájuk nyert, aki elvesztette a világbajnokságot). Előtte ötből négyszer a Red Bull nyerte a futamot, az egyedüli kivétel a 2012-es volt a McLaren győzelmével - ami mai napig az utolsó a csapatnak, és valószínűleg még sokáig az marad. Nemcsak futamgyőzelmet, világbajnokságot is itt ünnepeltek utoljára: 2008-ban Lewis Hamiltont. A Williams 2004-ben nyert utoljára Interlagosban, nekik ez az utolsó előtti győzelmük. Azóta jelentősebb villantásuk a pályán Nico Hülkenberg 2010-es pole pozíciója volt,  de dobogóra váltani sem sikerült. Tavaly viszont ünnepelt pilótájuk a pódiumon - de nem helyezést, csupán a hazai közönségtől búcsúzott Felipe Massa, akinek korábbi a Ferrari színeiben voltak itt könnyes dobogói: 2008-ban győzött, de az utolsó körben mégis elúszott a világbajnoki cím, 2012-ben pedig hiába engedte maga elé a csapattárs Fernando Alonsót, ez sem volt elég. A Ferrari utolsó világbajnoki címeit így is ezen a pályán ünnepelhette: 2007-ben Kimi Räikkönent egyéniben, 2008-ban pedig "vigaszdíj" gyanánt a konstruktőrit. A Renault még a régi csapatával, 1980-ban és 1982-ben nyert Brazil Nagydíjat (utóbbit Rióban), 1994-ben és 1995-ben pedig a jogelőd Benetton győzött, viszont 2005-ben és 2006-ban is Alonso világbajnoki címének örülhettek.

A 2018-as szezon világbajnoki címét Lewis Hamilton a Mexikói Nagydíjon bebiztosította. Csapatának, a Mercedesnek viszont még meg kell küzdenie a Ferrarival. Bár az Ezüst Nyilak lépéselőnyben vannak, egy balul sikerült futam még megkavarhatja az esélyeiket. Lássuk, milyen eredmény szükséges, ha már a Brazil Nagydíjon dűlőre akarják vinni a dolgot.

A Mexikói Nagydíjaknak eddig három korszaka volt a Forma-1-es világbajnokságban. Először 1963-tól 1970-ig rendszeresen itt tartották a zárófutamot, három alkalommal itt dőlt el a világbajnoki cím sorsa is. A Ferrari 1964-ben ünnepelhetett a pályán vb-címet, míg futamot nyerniük 1970-ben sikerült. Utána 1986-tól 1992-ig rendeztek itt ismét versenyeket, kezdetben a szezon kései szakaszában, majd egyre előrébb hozva. Az akkori győzelmeken a Williams, a McLaren, a Ferrari és a Benetton osztoztak. 2015-ben ismét visszakerült a Mexikói Nagydíj a versenynaptárba, eddig kétszer nyert a Mercedes, tavaly pedig a Red Bull ünnepelhetett itt futamgyőzelmet, míg a Mercedes Hamilton világbajnoki címét. Idén akár mindkettő megismétlődhet...