A világbajnoki pontokat földrészenként összesítő sorozat harmadik részében Dél-Amerika következik. Itt is akadnak olyan szezonok, amikor csak egyetlen futam volt, de néhány esetben már össze kellett adni a pontokat, amikor Argentína és Brazília is szerepelt a versenynaptárban (az évek után zárójelben a futamok száma). A pontozás követi az adott szezont, a konstruktőriben is (1958-tól 1978-ig a legjobb versenyző az adott autóval, 1979-től összeadás). Az 1950-es években a versenyzőváltás miatt egy futam esetén sem feltétlenül egyezik a versenyzők sorrendje az adott nagydíj végeredményével (az argentínai éghajlat miatt pedig többen éltek is ezzel a lehetőséggel, olykor nemhogy ketten, hanem egyenesen hárman vezetve egy autót).
A sorozat további részei: 1. Ausztrália 2. Afrika 4. Észak- és Közép Amerika 5. Ázsia 6. Európa
1950-től 1952-ig: nem rendeztek futamot Dél-Amerikában.
1953 (1): 1. Ascari (I, Ferrari) 9 pont 2. Villoresi (I, Ferrari) 6 pont 3. González (RA, Maserati) 4 pont
1954 (1): 1. Fangio (RA, Maserati) 9 pont 2. Farina (I, Ferrari) 6 pont 3. González (RA, Ferrari) 4 pont
1955 (1): 1. Fangio (RA, Mercedes) 9 pont 2. Farina (I, Ferrari) és Trintignant (F, Ferrari) 3 1/3 - 3 1/3 pont (megjegyzés: Farina és Trintignant két autót is vezettek a futamon, mindkettővel összesen három pilóta indult, az egyikkel második, a másikkal harmadik helyezést értek el, harmadolt pontszámmal.)
1956 (1): 1. Behra (F, Maserati) 6 pont 2. Fangio (RA, Ferrari) 5 pont 3. Musso (I, Ferrari) 4 pont (megjegyzés: a futamot Fangio és Musso versenyzőcserével nyerték, felezett pontokkal, Behra egyedül lett második. Fangio a leggyorsabb kör miatt kapott plusz egy pontot. Mussót a helyezése miatt soroltam a futam egyedüli harmadik helyezettje elé, aki szintén 4 pontot szerzett.)
1957 (1): 1. Fangio (RA, Maserati) 8 pont 2. Behra (F, Maserati) 6 pont 3. Menditeguy (RA, Maserati) 4 pont
1958 (1): 1. Moss (GB, Cooper-Climax) 8 pont 2. Musso (I, Ferrari) 6 pont 3. Hawthorn (GB, Ferrari) 4 pont; konstruktőr: Cooper-Climax 8 pont
1959: nem rendeztek futamot Dél-Amerikában.
1960 (1): 1. McLaren (NZ, Cooper-Climax) 8 pont 2. Allison (GB, Ferrari) 6 pont 3. Menditeguy (RA, Cooper-Maserati) 3 pont (megjegyzés: Trintignant és Moss versenyzőcserével végzett a harmadik helyen, amit akkor már tiltottak, így nem kaptak pontot, de a helyezéseket sem osztották újra); konstruktőr: Cooper-Climax 8 pont
1961-től 1971-ig: nem rendeztek futamot Dél-Amerikában.
1972 (1): 1. Stewart (GB, Tyrrell-Ford) 9 pont 2. Hulme (NZ, McLaren-Ford) 6 pont 3. Ickx (B, Ferrari) 4 pont; konstruktőr: Tyrrell-Ford 9 pont
1973 (2): 1. E. Fittipaldi (BR, Lotus-Ford) 18 pont 2. Stewart (GB, Tyrrell-Ford) 10 pont 3. Cevert (F, Tyrrell-Ford) 6 pont; konstruktőr: Lotus-Ford 18 pont
1974 (2): 1. Regazzoni (CH, Ferrari) 10 pont 2. E. Fittipaldi (BR, McLaren-Ford) 9 pont 3. Hulme (NZ, McLaren-Ford) 9 pont; konstruktőr: McLaren-Ford 18 pont
1975 (2): 1. E. Fittipaldi (BR, McLaren-Ford) 15 pont 2. Pace (BR, Brabham-Ford) 9 pont 3. Hunt (GB, Hesketh-Ford) 7 pont; konstruktőr: McLaren-Ford 15 pont
1976 (1): 1. Lauda (A, Ferrari) 9 pont 2. Depailler (F, Tyrrell-Ford) 6 pont 3. Pryce (GB, Shadow-Ford) 4 pont; konstruktőr: Ferrari 9 pont
1977 (2): 1. Reutemann (RA, Ferrari) 13 pont 2. J. Scheckter (ZA, Wolf-Ford) 9 pont 3. Pace (BR, Brabham Alfa Romeo) és Hunt (GB, McLaren-Ford) 6-6 pont; konstruktőr: Ferrari 13 pont
1978 (2): 1. Ma. Andretti (USA, Lotus-Ford) 12 pont 2. Lauda (A, Brabham - Alfa Romeo) 10 pont 3. Reutemann (RA, Ferrari) 9 pont; konstruktőr: Lotus-Ford 12 pont
1979 (2): 1. Laffite (F, Ligier-Ford) 18 pont 2. Reutemann (RA, Lotus-Ford) 10 pont 3. Depailler (F, Ligier-Ford) 9 pont; konstruktőr: Ligier-Ford 27 pont
1980 (2): 1. Jones (AUS, Williams-Ford) 13 pont 2. Arnoux (F, Renault) 9 pont 3. Piquet (BR, Brabham-Ford) és de Angelis (I, Lotus-Ford) 6-6 pont; konstruktőr: Williams-Ford 13 pont
1981 (2): 1. Reutemann (RA, Williams-Ford) 15 pont 2. Piquet (BR, Brabham-Ford) 9 pont 3. Jones (AUS, Williams-Ford) 9 pont; Williams-Ford 24 pont
1982 (1): 1. Prost (F, Renault) 9 pont 2. Watson (GB, McLaren-Ford) 6 pont 3. Mansell (GB, Lotus-Ford) 4 pont; konstruktőr: Renault 9 pont
1983 (1): 1. Piquet (BR, Brabham-BMW) 9 pont 2. Lauda (A, McLaren-Ford) 4 pont 3. Laffite (F, Williams-Ford) 3 pont (megjegyzés: a második helyezett Keke Rosberget utólag kizárták, de a helyezéseket nem osztották újra); konstruktőr: Brabham-BMW 9 pont
1984 (1): 1. Prost (F, McLaren-TAG) 9 pont 2. K. Rosberg (FIN, Williams-Honda) 6 pont 3. de Angelis (I, Lotus-Renault) 4 pont; konstruktőr: McLaren-TAG 9 pont
1985 (1): 1. Prost (F, McLaren-TAG) 9 pont 2. Alboreto (I, Ferrari) 6 pont 3. de Angelis (I, Lotus-Renault) 4 pont; konstruktőr: McLaren-TAG 9 pont
1986 (1): 1. Piquet (BR, Williams-Honda) 9 pont 2. A Senna (BR, Lotus-Renault) 6 pont 3. Laffite (F, Ligier-Renault) 4 pont; konstruktőr: Williams-Honda 9 pont
1987 (1): 1. Prost (F, McLaren-TAG) 9 pont 2. Piquet (BR, Williams-Honda) 6 pont 3. Johansson (S, McLaren-TAG) 4 pont; konstruktőr: McLaren-TAG 13 pont
1988 (1): 1. Prost (F, McLaren-Honda) 9 pont 2. Berger (A, Ferrari) 6 pont 3. Piquet (BR, Lotus-Honda) 4 pont; konstruktőr: McLaren-Honda 9 pont
1989 (1): 1. Mansell (GB, Ferrari) 9 pont 2. Prost (F, McLaren-Honda) 6 pont 3. Gugelmin (BR, March-Judd) 4 pont; konstruktőr: Ferrari 9 pont
1990 (1): 1. Prost (F, Ferrari) 9 pont 2. Berger (A, McLaren-Honda) 6 pont 3. A Senna (BR, McLaren-Honda) 4 pont; konstruktőr: Ferrari 12 pont
1991 (1): 1. A Senna (BR, McLaren-Honda) 10 pont 2. Patrese (I, Williams-Renault) 6 pont 3. Berger (A, McLaren-Honda) 4 pont; konstruktőr: McLaren-Honda 14 pont
1992 (1): 1. Mansell (GB, Williams-Renault) 10 pont 2. Patrese (I, Williams-Renault) 6 pont 3. M. Schumacher (D, Benetton-Ford) 4 pont; konstruktőr: Williams-Renault 16 pont
1993 (1): 1. A Senna (BR, McLaren-Ford) 10 pont 2. D. Hill (GB, Williams-Renault) 6 pont 3. M. Schumacher (D, Benetton-Ford) 4 pont; konstruktőr: McLaren-Ford 10 pont
1994 (1): 1. M. Schumacher (D, Benetton-Ford) 10 pont 2. D. Hill (GB, Williams-Renault) 6 pont 3. Alesi (F, Ferrari) 4 pont; konstruktőr: Benetton-Ford 10 pont
1995 (2): 1. M. Schumacher (D, Benetton-Renault) 14 pont 2. D. Hill (GB, Williams-Renault) 10 pont 3. Alesi (F, Ferrari) 8 pont; konstruktőr: Ferrari 13 pont (megjegyzés: a Brazil Nagydíjon a Benetton és a Williams szabálytalan üzemanyag miatt nem kapta meg a konstruktőri pontokat)
1996 (2): 1. D. Hill (GB, Williams-Renault) 20 pont 2. Alesi (F, Benetton-Renault) 10 pont 3. J. Villeneuve (CDN, Williams-Renault) 6 pont; konstruktőr: Williams-Renault 26 pont
1997 (2): 1. J. Villeneuve (CDN, Williams-Renault) 20 pont 2. Berger (A, Benetton-Renault) 7 pont 3. Irvine (GB, Ferrari) 6 pont; konstruktőr: Williams-Renault 20 pont
1998 (2): 1. Häkkinen (FIN, McLaren-Mercedes) 16 pont 2. M. Schumacher (D, Ferrari) 14 pont 3. Coulthard (GB, McLaren-Mercedes) 7 pont; konstruktőr: McLaren-Mercedes 23 pont
1999 (1): 1. Häkkinen (FIN, McLaren-Mercedes) 10 pont 2. M. Schumacher (D, Ferrari) 6 pont 3. Frentzen (D, Jordan - Mugen Honda) 4 pont; konstruktőr: McLaren-Mercedes 10 pont
2000 (1): 1. M. Schumacher (D, Ferrari) 10 pont 2. Fisichella (I, Benetton-Playlife) 6 pont 3. Frentzen (D, Jordan - Mugen Honda) 4 pont; konstruktőr: Ferrari 10 pont
2001 (1): 1. Coulthard (GB, McLaren-Mercedes) 10 pont 2. M. Schumacher (D, Ferrari) 6 pont 3. Heidfeld (D, Sauber-Petronas) 4 pont; konstruktőr: McLaren-Mercedes 10 pont
2002 (1): 1. M. Schumacher (D, Ferrari) 10 pont 2. R. Schumacher (D, Williams-BMW) 6 pont 3. Coulthard (GB, McLaren-Mercedes) 4 pont; konstruktőr: Ferrari 10 pont
2003 (1): 1. Fisichella (I, Jordan-Ford) 10 pont 2. Räikkönen (FIN, McLaren-Mercedes) 8 pont 3. Alonso (E, Renault) 6 pont; konstruktőr: McLaren-Mercedes 13 pont
2004 (1): 1. Montoya (COL, Williams-BMW) 10 pont 2. Räikkönen (FIN, McLaren-Mercedes) 8 pont 3. Barrichello (BR, Ferrari) 6 pont; konstruktőr: Williams-BMW 14 pont
2005 (1): 1. Montoya (COL, McLaren-Mercedes) 10 pont 2. Räikkönen (FIN, McLaren-Mercedes) 8 pont 3. Alonso (E, Renault) 6 pont; konstruktőr: McLaren-Mercedes 18 pont
2006 (1): 1. Massa (BR, Ferrari) 10 pont 2. Alonso (E, Renault) 8 pont 3. Button (GB, Honda) 6 pont; konstruktőr: Ferrari 15 pont
2007 (1): 1. Räikkönen (FIN, Ferrari) 10 pont 2. Massa (BR, Ferrari) 8 pont 3. Alonso (E, McLaren-Mercedes) 6 pont; konstruktőr: Ferrari 18 pont
2008 (1): 1. Massa (BR, Ferrari) 10 pont 2. Alonso (E, Renault) 8 pont 3. Räikkönen (FIN, Ferrari) 6; konstruktőr: Ferrari 16 pont
2009 (1): 1. Webber (AUS, Red Bull - Renault) 10 pont 2. Kubica (PL, BMW Sauber) 8 pont 3. Hamilton (GB, McLaren-Mercedes) 6 pont; konstruktőr: Red Bull - Renault 15 pont
2010 (1): 1. Vettel (D, Red Bull - Renault) 25 pont 2. Webber (AUS, Red Bull - Renault) 18 pont 3. Alonso (E, Ferrari) 15 pont; konstruktőr: Red Bull - Renault 43 pont
2011 (1): 1. Webber (AUS, Red Bull - Renault) 25 pont 2. Vettel (D, Red Bull - Renault) 18 pont 3. Button (GB, McLaren-Mercedes) 15 pont; konstruktőr: Red Bull - Renault 43 pont
2012 (1): 1. Button (GB, McLaren-Mercedes) 25 pont 2. Alonso (E, Ferrari) 18 pont 3. Massa (BR, Ferrari) 15 pont; konstruktőr: Ferrari 33 pont
2013 (1): 1. Vettel (D, Red Bull - Renault) 25 pont 2. Webber (AUS, Red Bull - Renault) 18 pont 3. Alonso (E, Ferrari) 15 pont; konstruktőr: Red Bull - Renault 43 pont
2014 (1): 1. N. Rosberg (D, Mercedes) 25 pont 2. Hamilton (GB, Mercedes) 18 pont 3. Massa (BR, Williams-Mercedes) 15 pont; konstruktőr: Mercedes 43 pont
2015 (1): 1. N. Rosberg (D, Mercedes) 25 pont 2. Hamilton (GB, Mercedes) 18 pont 3. Vettel (D, Ferrari) 15 pont; konstruktőr: Mercedes 43 pont
2016 (1): 1. Hamilton (GB, Mercedes) 25 pont 2. N. Rosberg (D, Mercedes) 18 pont 3. M. Verstappen (NL, Red Bull - TAG Heuer) 15 pont; konstruktőr: Mercedes 43 pont
2017 (1): 1. Vettel (D, Ferrari) 25 pont 2. Bottas (FIN, Mercedes) 18 pont 3. Räikkönen (FIN, Ferrari) 15 pont; konstruktőr: Ferrari 40 pont
2018 (1): 1. Hamilton (GB, Mercedes) 25 pont 2. M. Verstappen (NL, Red Bull - TAG Heuer) 18 pont 3. Räikkönen (FIN, Ferrari) 15 pont; konstruktőr: Mercedes 35 pont
