A világbajnoki helyezések alapján pontozó sorozat második részében az 1991-től 2002-ig használt 10-6-4-3-2-1-es rendszer alapján történt a rangsorolás.

Mielőtt elkezdődne a felkészülés az újabb szezonra, még kicsit pillantsunk vissza az elmúlt évre, sőt évekre. Következik egy újabb statisztika, a világbajnoki helyezéseket pontokra váltó ranglista. Az első részben, ahogy a korábbi években is, az 1961-től 1990-ig alkalmazott 9-6-4-3-2-1 rendszer szerint történt a pontozás.

A versenyzők szereplését a különböző földrészeken áttekintő sorozat végére maradt az "öreg kontinens", amely mindig is a versenynaptár gerincét adta. Sőt, a kezdetekkor szinte csak európai futamok voltak, nem számítva az indianapolisi kakukktojást. A 21. században ugyan visszább szorult Európa, leginkább Ázsiával szemben, de az utóbbi években ez a folyamat megállt, és némileg visszafordult.

A pontozás itt is az adott szezon rendszerét követi, viszont itt nincs mínuszolás (a többi kontinensnél sem volt, de ott a kevés verseny miatt ezt nem volt szükséges hangsúlyozni). Ennek oka, hogy a világbajnokságba számító futamok számát a teljes szezonhoz arányítva állapították meg, így ebben az áttekintésben csak bonyolítaná a számítást. Ugyanakkor bizonyos szezonokban megeshet az a furcsa helyzet, hogy egy versenyzőnek több lesz az "Európa-bajnoki" pontja, mint a világbajnoki. A konstruktőröknél a világbajnoki pontozáshoz hasonlóan 1978-ig a legjobb helyezést elért pilóta számít, 1979-től összeadódnak a pontok.

A futamok száma az évszám után zárójelben található. Ahogy az ázsiai résznél már jeleztem, az eurázsiai országok (Törökország, Oroszország, Azerbajdzsán) városait is Európához számítottam.

A sorozat mostani része az ázsiai futamokon elért eredményeket összegzi. A legnagyobb kontinenst sokáig elkerülte a mezőny, majd egyedül Japán révén került be a versenynaptárba. A kilencvenes évek végétől aztán megindult a terjeszkedés, ami 2012-13-ban tetőzött, amikor legalább annyi ázsiai futamot rendeztek, mint európait.

A pontozás itt is az adott szezon rendszerét követi, mind pilótáknál, mind konstruktőröknél. Egy kivétel akad: a 2014-es Abu-Dhabi Nagydíjat ugyan duplapontos zárófutamként rendezték meg, itt azonban szimpla pontokkal számoltam, miután nem teljes szezonok áttekintéséről van szó.

A futamok számát zárójelben tüntetem fel az évszám után. Jelen esetben tisztázandó kérdés az úgynevezett eurázsiai országok besorolása. A kaukázusi Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban az első alkalommal Európa Nagydíj néven rendeztek futamot, ami világosan kifejezi, hova sorolják magukat. Az oroszországi Szocsi a Kaukázus lábánál fekszik, így szintén határeset, de ha Bakut Európának tekintjük, akkor Szocsi legalább annyira annak számít. A Török Nagydíj helyszíne, az isztambuli pálya ugyan a város ázsiai oldalán található, de többnyire európai futamként emlegették. Ennél fogva a három város egyike sem szerepel az itteni összesítésekben.

Az egyes földrészeken elért eredményeket összegző sorozat negyedik részében Amerika másik fele kerül sorra. Észak-amerikai futam már a világbajnokság kezdeti éveiben is volt, bár az Indianapolis 500 az eltérő mezőnye miatt mindig is a versenynaptár kakukktojásának számított (1960-ig, utána már nem számították a világbajnokságba). 1959-től aztán "rendes" nagydíjat is rendeztek az USA-ban, később csatlakozott Mexikó és Kanada is (a címadással igyekeztem elkerülni az előbbi hovatartozásáról szóló vitákat, hogy észak-e vagy közép, földrajzilag amúgy is egybetartozik).  Később hol ez, hol az kimaradt közülük (miközben az USA időnként nem csak egy futamot rendezhetett), de az utóbbi években ismét a mind a három országba ellátogat a mezőny.
A pontozás követi az adott szezon pontrendszerét, a konstruktőrök értékelésébe az Indianapolis 500-ak nem számítanak. 1978-ig minden futamon az adott autóval legjobb helyezést elérő versenyző számít, 1979-től összeadódnak a pontok. Az évszám után zárójelben a futamok száma.

A világbajnoki pontokat földrészenként összesítő sorozat harmadik részében Dél-Amerika következik. Itt is akadnak olyan szezonok, amikor csak egyetlen futam volt, de néhány esetben már össze kellett adni a pontokat, amikor Argentína és Brazília is szerepelt a versenynaptárban (az évek után zárójelben a futamok száma). A pontozás követi az adott szezont, a konstruktőriben is (1958-tól 1978-ig a legjobb versenyző az adott autóval, 1979-től összeadás). Az 1950-es években a versenyzőváltás miatt egy futam esetén sem feltétlenül egyezik a  versenyzők sorrendje az adott nagydíj végeredményével (az argentínai éghajlat miatt pedig többen éltek is ezzel a lehetőséggel, olykor nemhogy ketten, hanem egyenesen hárman vezetve egy autót).

A világbajnoki futamokon szerzett pontokat kontinensenként összegző sorozatban a második rész még szintén egyszerű lesz. Afrikából ugyan két ország nagydíja is szerepelt már a versenynaptárban, de nem ugyanabban a szezonban. Marokkóba mindössze 1958-ban látogatott el a mezőny, később a Dél-afrikai Köztársaság tudott tartósan bekerülni a helyszínek közé, bár 1993 óta nem rendeztek ott sem versenyt. (Világbajnokságon kívüli Forma-1-es futam volt több is Afrikában, olyannyira, hogy egy időben a dél-afrikaiak még saját bajnokságot is írtak ki.)

A konstruktőri pontozásnál igyekeztem követni a bajnoki rendszert: 1978-ig csak a legjobb versenyzőt vették figyelembe (az egyetlen futam miatt az értékelés győztes szükségszerűen egyezik a futamgyőztes versenyző autójával), 1979-től pedig két-két versenyző összeadva.

A mostani sorozat egy kis játék részben a képzelettel, részben az eredményekkel: hogyan alakult volna, ha a világbajnokság futamait kontinensekre lebontva is értékelik? Az első rész a legegyszerűbb, itt nem nagyon kell számolgatni, hiszen Ausztrálián kívül a földrész más országai nem rendeztek még futamot (ezért sem írtam bele a címbe az Óceánia szót). A rend kedvéért azért írok "pontokat", az akkori rendszernek megfelelően, de itt gyakorlatilag az Ausztráli Nagydíjak dobogósairól van szó. A konstruktőröknél viszont már van pontozás, az akkori rendszernek megfelelően, összeadva a két versenyzőt.

Véget ért egy újabb szezon, lehet frissíteni az összesítéseket. Ez a ranglista egyszerűen áll össze: elsődleges szempont a világbajnoki címek száma, utána a világbajnokságban elért második, majd a harmadik helyezések. Idén történt egy jelentős előrelépés.

Véget a Forma-1-es világbajnokság idei szezonja, elköszöntünk egy kétszeres világbajnoktól, egy korszak meghatározó versenyzőjétől Fernando Alonso személyében. Ennek alkalmából tekintsük át, eddig mely világbajnok távozása hogyan sikerült.